Egyházgelle

Gelle község központi települése, a vele egybeépült Csallóközpósfával együtt. A Felső-Csallóköz nyugati részén fekszik, a 63-as főút közelében, Dunaszerdahelytől 11 km-re nyugatra, Somorjától 15 km-re keletre.

1940-ig önálló kisközség, ekkor egyesítették a szomszédos Beketfa, Csallóközpósfa és Ógelle községekkel Gelle néven. Azóta egyike Gelle 8 településrészének és kataszteri területének. 2,80 km²-es területe (az összterület 12 %-a) 1921 óta változatlan.

1940 óta népessége megduplázódott, 2011-ben 521 lakosa volt, ezzel Gelle legnépesebb településrésze (itt él az össznépesség 27 %-a).

Ősrégi település. Nevével először egy 1245-ből származó oklevélben találkozunk Gála (Udvornici de Gála) alakban. További megjelenési formái: 1253-ban Galla, 1308-ban Gelle, 1320-ban Gelye. 1927-ben Kostolná Gála. 1945-ben Gála, 1948-ban Holice. Az 1253-ban kelt oklevél szerint a pozsonyi vár tartozéka. 1328-tól szabadalmazott falu; az itteni udvarnokok jobbágyai minden adótól és szolgálattól mentesültek; így alakult ki a Sedes Gelle (Gellei Szék, Gelle-szék, Gelle-vidék) nevű földesúri bírói és közigazgatási egység, úriszékkel, amelynek I. Mátyás (1466) újabb szabadalmat adott, s Egyházgellét városi rangra emelte. 1524-ben II. Lajos király szaporítja tovább kiváltságaikat adójuk további csökkentésével. Ezek a kiváltságok azonban a XVIII. században megszűntek, így Egyházgelle a többi jobbágy falu szintjére esett vissza. Az 1553. évi portális összeírásban királyi birtokként szerepel 4 portával, plébánosa 5 porta után fizet adót. 1599-től a Pálffy-szeniorátusé. A XIX. század elején is a Pálffy-féle szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 37 házzal és 266 lakossal van felvéve.

A település kéttornyú római katolikus temploma a Csallóköz egyik legfontosabb középkori műemléke, 13. sz. első felében épült késő román stílusban, a 14. sz. végén gótikus, 1633-ban pedig reneszánsz stílusban építették át.