Dénesd

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, Somorjától 7,5 km-re északnyugatra, Pozsony központjától 16 km-re-délkeletre fekszik, a Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as főút mentén. A Pozsony-Komárom vasútvonal is érinti, Misérd megállóhely a község központjától 2 km-re északkeletre található. Országutak kötik össze Féllel (10 km), Gútorral (6 km), a Hviezdoslavfalvához tartozó Németsókkal (8 km). Nyugatról Pozsony Pozsonypüspöki városrészével, északnyugatról Csölle, északról Dunahidas, északkeletről Annamajor, keletről Hviezdoslavfalva, Úszor és Somorja, délről pedig Szemet és Gútor községekkel határos. Elődközségei, Dénesd, Misérd és Torcs a 20. század második felében teljesen egybeépültek.

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1974-ben alakult Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével. 1920-ig elődközségei kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartoztak, majd 1938-ig Csehszlovákia Somorjai járásához. 1938-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták őket, ekkor Dénesd déli, Dénesd és Torcs keleti határa egyben államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. 1945-1960 között ismét a Somorjai járáshoz tartoztak, 1960-ban elődközségeit a Pozsony-környéki járáshoz csatolták, majd 1974-ben "Dunajská Lužná" néven egyesítették. 1996 óta a Szenci járáshoz tartozik. A község három településrészre és kataszteri területre oszlik: Dénesd (11,51 km²), Misérd (10,33 km²) és Torcs (5,11 km²). Területük (Misérd kivételével, melynek területe 2 hektárral csökkent) az elmúlt száz év során nem változott.

Elődközségeinek 1910-ben 1347, 1921-ben 1425, 1940-ben 1535 lakosuk volt. Mindhárom falu német többségű volt (1921-ben Misérden 70,9 %, Torcson 67,9 %, Dénesden 50,1 % volt az arányuk) és mindháromban jelentős magyar kisebbség is élt (Dénesden 45,2 %, Misérden 30,9 %, Torcson 24 %). Vallási megoszlás szempontjából 1921-ben Dénesd csaknem teljesen római katolikus volt, Misérd evangélikus többségű (56,7 %) jelentős katolikus kisebbséggel (42,5 %), Torcs pedig kétharmadrészt katolikus (68,6 %), egyharmadrészt evangélikus (31,4 %) lakosságú. A második világháború után a németek és a magyarok kitelepítésével elődközségeinek lakossága teljesen kicserélődött és szlovák többségűvé vált. Dénesdre Trencsén, Misérdre Miava környékéről, Torcsra pedig Árvából érkeztek telepesek. A község lakossága csaknem duplájára nőtt 1940-1991 között (1535-ról 2735-re). 1991-ben még 8,7 %-os magyar kisebbség élt a községben, arányuk 2011-re 4,8 %-ra csökkent. 2001-2011 között a Pozsonyból tömegesen kitelepedők hulláma elérte Dénesdet is, ahol 10 év alatt 52,9 %-os népességnövekedés következett be és a lakosságszám 2932-ről 4482-re ugrott. A községben a romák aránya 8,4 %. A lakosság többsége (59,1 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 6,7 %.

Dénesd első írásos említése 1206-ból származik. A 14. században a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtoka. 1302-ben az apátság új kápolnát épített ide. Egy 1420-ban kelt okirat szerint a szentmártoni monostor Dénesd birtokát új határjelzőkkel elkülöníti. De szomszédja, a bazini grófok szemeti jobbágyai lerombolják, ezért Péter prépost a nádornál panaszt emel ellenük. A nádor a pozsonyi káptalannal régi levelek alapján bejáratja a határokat, megméreti a vitás föld nagyságát s jelentést kér. 1468. október 5-én Mátyás király Kálmáncsai Domonkos kérésére átírja IV. Bélának a dénesdi népek bírói kiváltságát tartalmazó levelét. 1510-ben Péter, szentgyörgyi és bazini gróf a pannonhalmi monostornak már többször helyet és időt jelölt, hogy a Dénesden és Deákiban okozott kárról s jogtalanságról tanácskozzanak. Máté apát tiltakozik a gróf eljárása ellen. A falu temploma búcsújáróhely, a 15. században a háborús pusztítások elöl ide, az akkori Szent Bertalan templomba menekítették a dömölki Szűzanya szobrot, melynek 1749-ben külön oltárt emeltek, majd az 1790-ben épült új templom főoltárára került. 1682-ben súlyos árvíz pusztította el, majd pestisjárvány sújtotta. A 18. században a korábban magyarok lakta faluba német telepesek érkeztek (1757-ben Bél Mátyás ad számot róluk), akik a Schildern nevet használták. A 19. században híres volt lótenyésztéséről és gabonakereskedelméről. Az 1945-ben kitelepített németek helyére az árvai Terchovából érkeztek szlovák telepesek, akik a községet Jánošíkovának nevezték el. Misérd volt a legnépesebb a három elődközség közül. A középkori település a hagyomány szerint a Dunához közelebb feküdt. A falu a 13. században már létezett, hiszen ekkor már temploma is megvolt. 1206-ban említik először. 1294-ben az akkor puszta helyet III. András király Hertlin pozsonyi bírónak adta. 1332-ben a pápai tizedjegyzék "Misser" néven említi. 1356-ban említik Péter nevű plébánosát. 1553-ban Serédy Gáspár, Mérey Mihály és Farkas Ignác a birtokosai. 1647-ben részben a Kerekes család, részben az éberhardi uradalom birtoka. Később birtokosai a Maholányi, Pálffy, Balassa és Apponyi családok voltak. Lakóinak többségét a 18. századtól evangélikus vallású németek alkották, akik Mischdorfnak nevezték a falut. 1945-ben kitelepítették őket és helyükre a Miava-környéki Kosaras (Košariska) községből érkeztek telepesek, akik Nové Košariská névre keresztelték át a községet. Torcs a legkisebb a három elődközség közül, 1940-ben csak 297-en lakták. A település 1230-ban szerepel először írott forrásban egy birtok adományozásáról szóló oklevélben. 1296-ban Vöröskő várának uradalmához tartozott. Az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzékben "Turcz" néven szerepel. 1553-ban Serédy Gáspár és Mérey Mihály a birtokosai. 1647-ben részben a Kerekes család, részben az éberhárdi uradalom birtoka. Később birtokosai a Maholányi, Illésházy, Pálffy és Apponyi családok. Szintén 18. századi végi német kolónia (Tartschendorf), ekkoriban lakosai főként fuvarozással foglalkoztak. 1945-ben a németek kitelepítése után a Lengyelországhoz csatolt Alsólipnicáról (Dolná Lipnica) érkeztek ide telepesek, akik Nová Lipnica névre keresztelték. Az egyesített Dénesd (Dunajská Lužná, magyarul néha Dénesdtorcsmisérd vagy Dunaligetfalu) községet Dénesd, Misérd és Torcs falvak egyesítésével hozták létre 1974. január 1-jén.

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és művészeti alapiskola működik. Dénesd Szent Kereszt felmagaszalásának szentelt római katolikus temploma 1797-ben épült barokk-klasszicista stílusban, búcsújáróhely. Misérd eredetileg román kori római katolikus (Szt. Márton-) templomát 1730-ban barokkosították, evangélikus temploma 1814-ben klasszicista stílusban épült. Torcs harangtornya 1864-ben neogótikus stílusban épült. Misérd homokbányászat során keletkezett tava kedvelt üdülőhely.