Bacska

Bačka
község
magyar lakosság 1910
100%
631
magyar lakosság 2021
78%
489
Népesség: 638
Terület: 9,58 km²
Tszf. magasság: 101 m
Körzethívószám: +421 (0) 56
Irányítószám: 07684
Természeti tájbeosztás: Nagyalföld, Felső-Tisza-síkság, Bodrogköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: Zemplén vármegye Bodrogközi járás kisközség

A község a Bodrogköz északkeleti részén fekszik, Királyhelmectől 7,5 km-re keletre, Nagykapostól 16 km-re délre. Területén keresztülhalad a 79-es főút Királyhelmecet Ágcsernyővel összekötő szakasza, mellékút köti össze Leleszen (4,5 km) keresztül Bollyal (12 km). Határa északkeleten a Latorca árteréig nyúlik, területe nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület, erdeit a 19. században kiirtották. Nyugatról Királyhelmec, északnyugatról Lelesz, keletről Battyán, délről pedig Bély és Kisdobra községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). Területe (9,58 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 632, 1921-ben 672, 1938-ban pedig 603, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népessége 13,6 %-al nőtt (575 főről 653-ra), a lakosság túlnyomó többsége (1991-ben 97,7 %, 2011-ben 83,6 %) továbbra is magyar nemzetiségű és anyanyelvű (94,9 %), a szlovák nemzetiségűek aránya 2011-ben 4,4 %, a romáké pedig 10,1 % volt. A lakosság több mint egyharmada (36,4 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az 1921-ben még református többségű (52,5 %) községben 2011-ben a lakosság 52,2 %-a volt római katolikus, 36,1 %-a református, 6,1 %-a pedig görög katolikus vallású. 1921-ben számottevő izraelita vallású lakossága (7,6 %) is volt a községnek.

Történelem

1214-ben a leleszi alapítólevél említi először "Bachaka" néven. 1299-ben "Bachka", 1323-ban "Buchka", 1332-ben "Bachka" alakban tűnik fel az írott forrásokban. A 13. századtól 1660-ig a Gut-Keled nembeli Bacskaiak birtoka, később a Báthoryaké. A 16. századtól a Bacskayak mellett az Anárcsyak és a Tegzesek a birtokosok. 1640-től a Vay családé, majd a Rákóczi-szabadságharc bukása után Balogh Istváné és utódaié. Később több tulajdonosa is volt. 1557-ben 5 adózó portája volt. 1670-ben említik a Vayak emeletes kastélyát, amely ekkor már romos állagú, valószínűleg a kuruc harcokban ment tönkre, de 1713-ban már újjáépítették. II. Rákóczi Ferenc 1707–1709 között három alkalommal is megszállt a faluban udvari főkapitánya, Vay Ádám vendégeként. 1715-ben 10 házas és 12 ház nélküli jobbágytelek volt a községben. 1787-ben 56 házában 380 lakos élt. 1828-ban 71 háza volt 528 lakossal. 1880 és 1910 között sok lakosa kivándorolt a tengerentúlra. A 19. században a Pásztor és Weinberger családoknak volt itt nagyobb birtoka. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1830 körül épült református templomát 1914-ben lebontották és helyén új templomot építettek, melyet 1918-ban szenteltek fel. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Mai jelentősége

A községben magyar tannyelvű négyosztályos alapiskola és óvoda található. Szent Imrének szentelt római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban, a 18. században barokk stílusban átépítették. Református temploma 1918-ban épült.