2020. február 3., 12:20

Emléktáblát kaptak az egykori vásárúti leventék

Szebb jövőt! Ez volt egykor a leventék jelszava, akiket gyermekemberként hurcoltak el a második világháború idején és sokan közülük vissza sem tértek, vagy pedig megjárták a poklok poklát, mire hazatérhettek. Vásárútról is több fiatal, 18 év alatti fiút vittek el 1945. február 2-án Németországba. Rájuk emlékezve állítottak emléktáblát vasárnap a csallóközi falu központjában.

Galéria
+10 kép a galériában
Katonai tiszteletadás
Fotó: B. Vida Júlia

Az avatásra összegyűlteket a polgármester, Török Gergely köszöntötte, majd a szót Kovács Gábor, önkormányzati képviselő vette át, aki felidézte a hallgatóságnak a 2. világégést és benne a leventék szerepét, nehéz sorsát.

A mai ember egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy lehetett 15-16 éves gyermekeket elszakítani szüleiktől és messzi idegenbe vinni.

Kántor Olivér, a táblaavatás kezdeményezője is arra figyelmeztetett, vigyázzunk arra, hogy ilyesmi soha többé ne történhessen, becsüljük meg, hogy békében élhetünk. Miközben a Vásárúti Dalárda katonanótákat énekelt, a polgármesterrel együtt – katonai díszőrség tiszteletadása mellett – leleplezték az emléktáblát, amit Mede Károly katolikus plébános szentelt fel.

leventek_emlektablaja9.jpg
Az emléktábla leleplezése
Fotó:  B. Vida Júlia

Az emlékezés virágainak elhelyezése után sokan körbevették a kilencvenedik életévében járó Kántor Zoltán bácsit, aki egyike volt azoknak a vásárúti leventéknek, akiket 75 éve ezen napon elvitt a vonat Komáromba, majd Győrbe, ahonnét Németországba vezetett az út. Kilenc hónapos viszontagságok után sikerült visszatérnie szülőfalujába. Leventeemlékeiből egy könyv is született, ebben így idézte fel az ínséges és embertelen időszakot:

„Február 2-tól április 4-ig tartott ez a németországi kóborlás. A civil lakossággal akkor találkoztunk először, amikor kenyeret kértünk tőlük, vagy egyenesen koldultunk. Bitte brot! – számláltuk. Egyszer egy pék összes kenyerét elvittük, mert olyan éhesek voltunk. Ma is magam előtt látom az alakját, ahogy állt szegény és szó nélkül tűrte, hogy az összes kenyeret elvisszük… Vad idők jártak akkor…. Annyi becsület maradt bennünk, hogy később néhányat visszavittünk neki.”

leventek_emlektablaja13.jpg
Kántor Zoltán (középen), egykori vásárúti levente
Fotó:  B. Vida Júlia

Zoli bácsi a háború végén amerikai, majd angol és végül orosz fogságba esett, és Prága, valamint Pozsony érintésével sikerült hazajutnia leventetársaival együtt 1945. november 27-én. Az egykori bajtársak közül már csak ketten élnek, de örömmel tölti el, hogy az emléktábla sokáig őrizni fogja az utókor számára emléküket Vásárúton. Mert a múltat nem szabad feledni!

Galéria
+10 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.