Nincs vége a helységnévtábla-vitának Ausztriában

Megoldás helyett tehát további tárgyalások várhatók a karintiai kétnyelvű helységnévtáblák körüli vitában. A Karintiai Szlovénok Tanácsa szombati ülésén leszavazta a Karintia tartomány és a szövetségi kormány képviselői által kidolgozott kompromisszumos megoldást, amely "félúton van a kisebbségi és a kormányzati elképzelés között": 17,5%. A kisebbségi szervezetek eredeti célkitűzése tíz százalékos, a tartományé 25 százalékos küszöb volt. 

Az egyezség lényege, hogy azokon a településeken kell kétnyelvű helységnévtáblákat felállítani, ahol a szlovén nyelvű lakosság aránya a legutóbbi, 2001-es népszámlálás során legkevesebb 17,5 százalék volt. Ez 150-160 helységet érintene, ami kétszerese annak, ahány településen jelenleg kétnyelvű táblák találhatóak.

Az ausztriai szlovén és a horvát kisebbségnek már az 1955-ös, Ausztria szuverenitását visszaadó államszerződés különleges jogokat biztosított. Köztük szerepelt a kétnyelvű földrajzi megnevezések használatának joga, ennek részletes szabályozását azonban azóta sem sikerült megnyugtatóan rendezni. Csak 1976-ban kezdett ebből megvalósulni valami, akkor is botrányok közepette. A kitett táblákat osztrák nacionalisták éjjelente lefestették. A kétnyelvűség "felelőseinek” tartott SPÖ aktivistákat tojás és paradicsomdobálás fogadta Karintiában.

A bécsi alkotmánybíróság 2001-ben alkotmányellenesnek nyilvánította az osztrák joggyakorlatban a kétnyelvűség ügyében meghonosodott 25 százalékos kisebbségi arányt, és 10 százalékot írt elő, többek között a helységnévtáblák esetében is. Ezzel a taláros testület hatályon kívül helyezte az 1977-es, a gyakorlatba azonban át nem ültetett topográfiai rendeletet, egy évet adva az alkotmánysértő állapotok felszámolására.

2005 áprilisában Wolfgang Schüssel kormányfő kompromisszumként az 1977-es megegyezéshez kívánt visszatérni, mivel Jörg Haider karintiai tartományfőnök viszszautasította a 10 százalékos szabály alkalmazását. (A karintiai szabadságpárt még a további alig húsz településen is árulást látott a táblák kihelyezésében.) Az osztrák államszerződés ötvenedik évfordulója tiszteletére 2005 májusában kihelyezett táblák egy részét, az ünnepségek magas rangú résztvevői ellenére, az első adandó alkalommal eltávolították.

Az osztrák nacionalizmusra épülő politikát folytató Jörg Haider tisztában volt azzal, hogy Karintiában ez a szabotázs a szlovénok froclizását jelenti. Ezért hol arra hivatkozott, hogy a taláros testület túlterjeszkedett hatáskörén, hol pedig a KRESZ-re (szerinte a gépkocsivezetőket „összezavarja”, ezért a szlovén nevet külön táblán, a német szövegnél jóval kisebb betűkkel kívánta kihelyezni). De olyan elképzeléssel is előállt, hogy az összes vitatott településen a helységnévtáblákat 50 kilométeres sebességkorlátozással párosítsák. Valós céljait nem is rejtette véka alá, amikor azzal indokolta a kétnyelvű táblák elleni küzdelmét, miszerint az válasz volt a szlovénok elmúlt években megmutatkozó folyamatos kísérletére, hogy bekebelezzék Karintia egy részét. Népszámlálást sürgetett, hogy bebizonyosodjon, kevesebb szlovén felirat is elégséges.

Röviddel a 2006. őszi nemzetgyűlési választások előtt azonban az akkor Bécsben kormányon lévő Haidernek és pártjának, a Szövetség Ausztria Jövőjéért nevű alakulatnak is sürgős lett a megegyezés. A kidolgozott kompromisszumos megoldást, amely 15 százalékos arányhoz kötötte a kétnyelvű településnév-táblák kihelyezését, az osztrák szocialisták fúrták meg. Nekik nem volt érdekük, hogy a Schüssel-kormány eredményt tudjon felmutatni ezen a téren, így nem adták hozzájárulásukat a jogszabály életbelépéséhez szükséges alkotmánymódosításhoz.

Talán nem véletlen, hogy a szocialisták 2006-os győzelmével már sem ők, sem a hozzájuk közel álló kisebbségi szervezetek nem érezték annyira sürgősnek a vita megoldását. Cinikus szakértők szerint a probléma magától megoldódik, mert rövidesen, akár 2012-re nem lesz kinek kihelyezni a táblákat, hiszen a 2001-es népszámlálás szerint már csak 13 ezer szlovén élt a tartományban.