2018. február 22., csütörtök - Gerzson
Cikkek közt...  Videók közt...  
Hülyének néznek, de kit érdekel! - Egy nímand naplójából 2018. január 31., szerda 10:29 | Hirek.sk  | Forrás: Hirek.sk
Csak ülök és nézek ki a fejemből. Ezt csinálom csendben, munka után, ha végzek a műszakkal. Nézem a dobozt, ami már egyre nagyobb és már nem is doboz formájú, hanem lapos. Talán jobban tenném, ha ehelyett a haverokkal a kocsmában ülnék, mert ebből a dobozból hozzám nem szólnak, vagy csak ritkán. Ha meg néha szólnak is, akkor éppen még nem vagyok otthon, mert vagy melózok, vagy ülök a dugóban hazafele a hatvanhármas úton, ami még mindig nem egy sztráda.

Olyankor néha meghallhatnám a rádiót, csak felénk nincsen szignál. Igaz, másodrangú polgár vagyok, már öregapám is az volt, meg az ő apja is, megszoktuk. Ha szólunk, akkor úgyis mi szívjuk meg, mindig is így volt, mér lenne most másképp.

Azok után, hogy már kétszer is elvették az állampolgárságunkat, határokat húzogattak a fejünk fölött, aztán most még az állampolgárságunkat sem kaphatjuk vissza, mint a többi elcsatolt magyar, már nem is csodálkozom, hogy senkit nem érdekel, hogy a tévénkből nem igazán jön ki magyar szó. Pedig az adómat rendesen levették a cégben és azt mondták, hogy a szlovák államkasszába küldték. A tévédíjat meg az asszony minden fizetés után befizeti a gázszámlával meg a villanyszámlával együtt. Legalábbis nekem azt mondja.

Akkor meg tényleg nem tudom, miért nem kapok érte vissza semmit. Én mindent úgy fizetek, mint mások. Ja, csak szívom, mert a pénznek nincs nyelve, oszt azt hiszik róla, hogy nem én fizettem be, gondolom én. Mer’ nekem nem jár érte semmi. Van egy szlovák kollégám, a Jozsó, az Erdőháton lakik, neki adnak műsort, jó sokat. Röhög is rajtam eleget, hogy köcsög vagyok, meg ilyesmi, mer’ nem szólok semmit. Aszongya, ő aztán nem hagyná annyiban, ha így szívatnák. Most mit mondjak? Megszoktam, hogy nímandnak néznek.

Lesegetem az újságot, amiben a műsor van, de soha nem tudom, mikor lesz nekünk műsor, mer’ össze-vissza van. Most megint mondta az asszony, hogy pár hétig kuss van, mer’ olimpia van. Persze, mer’ kell a csatorna nekik. Igaz, mindenki kussol róla, hogy hetekig nem lesznek magyar hírek, meg magazin se, lehet, hogy fel sem tűnik senkinek, és akkor megint átmegy a dolog. Mer’ senki se szól. Én se. Nem baj, legalább lesz jó műkorcsolya, ott jó csajok koriznak. Meg lesz sífutás, az a kedvencem, jókat lehet előtte szundítani a tévé előtt, ott sokáig nem történik semmi. Olyan modern dolog ez, mint a jóga, vagy minek mondják, szóval lehet lazítani.

Amúgy ez szerintem senkit nem érdekel. Régebben anyámék még morogtak rajta, de mostanában már ők sem tudják, mikor van az a pár perc magyar műsor, így nem is tűnik fel, ha nincs. Nem tudom ki ott a főnök, de ha összefutnánk a kocsmában, rákérdeznék, mi az ábra, szívatnak, vagy csak letojják az egészet. Gondolom a fizut így is, úgy is megkapják, akkor minek paráznának.

Tudom, hogy hülyének néznek, hogy nem szólok, de ez van. Nyáron például full semmi, se kép, se hang. De nem csak az olimpia zavar be. Jó, amikor focivébé van, akkor még csak elmegy, akkor csak az asszony morog, én akkor is kussolok. Nézem a focit. Igaz, hogy magyar hang nincs, mer’ azt itt letiltották, de hát megértem, amit dumálnak, akkor mit reklamáljak.  Mindegy, ha az ottani főnököt nem cseszegeti senki érte, én kit cseszegessek. Szerintem amúgy is mindenki kussol. Örüljünk annak, hogy legalább a házunkat nem veszik el, mint legutóbb.

Mindegy, megyek a kocsmába, mer’ kihűl a söröm. Csak egy átlagos felvidéki vagyok, inkább kussolok és sörözök a haverokkal. Ott még magyarul dumálunk, és úgyis megtudom a híreket. Há nem? Há de!

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz