2018. január 18., csütörtök - Piroska
Cikkek közt...  Videók közt...  
Aich Péter: Facebook 2017. november 22., szerda 10:15 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk, Aich Péter
Sajátos hír jelent meg: az Európai Unió a Facebook szabad használatát akarná korlátozni azáltal, hogy korhoz kötné, fiatalok esetében a szülők hozzájárulása is szükséges volna. Érdekes. Hát te is, fiam, Facebook? Te is jog vagy? Ki gondolta volna?

Ijesztő, mi mindenre formálnak manapság jogot. Úgyszólván mindenre, ami létezik, akár okos és értelmes-e az, vagy nem. Például ki-ki szabadon megválaszthatja, milyen nemű akar lenni, függetlenül attól, minek teremtett az Úr. Mert hogy erre joga van. Elég kijelenteni, hogy zavar van a fejemben, és kész. Manapság az indoklással sosincs baj, hangzatos áldemokratikus szózatok kíséretében (liberális demokrácia – ez a vezér-érv) mindenre találnak okot, s magyarázatot. Kit érdekel ilyenkor, hogy esetleg mások jogait sértheti az? Hogy esetleg arra is káros lehet egy-egy mondvacsinált jog, aki él vele?

Ami a Facebookot illeti: a furcsa ezen az, hogy nem egy valamilyen jog kibővítéséről van szó, hanem kivételesen beszűkítéséről. Azzal most ne foglalkozzunk, a gyakorlatban ez hogyan érvényesülne, illetve hogyan lenne megkerülhető, hanem azzal, mennyire indokolt az ilyen beszűkítés. Mert vannak természetesen pro és kontra nézetek ezzel kapcsolatban.

Először is szögezzük le: van egy olyan tendencia, miszerint a fiatalok fejlődésében akceleráció tapasztalható. Ezért állítólag sok mindent, amit azelőtt csak idősebb korban tartottak elfogadhatónak, a demokrácia tetszetős jelszavát lobogtatva ma már korábban is meg lehetne engedni. Mindez többnyire eléggé üres és tartalmatlan indoklással történik, arra hivatkoznak, hogy manapság más a világ, s ezért a fiataloknak erre-arra joguk van, pont. Így került szóba a választási jog korának a csökkenése, ugyanaz a gépkocsi vezetésével kapcsolatban is – legújabban pedig a Facebook használata ürügyén. Itt arról szól a megszorítás érvelése, hogy a gyerek még nem mindig tudja felelősségteljesen megítélni, milyen információt lehet veszélytelenül közzétenni, azért kell tehát a szülő beleegyezése.

Ami a fejlődés akcelerációját illeti: a testi fejlődés szempontjából ez föltehetően valóban így lehet, nyilván az egészségesebb életmódnak, étkezésnek köszönhetően (bár a katonai sorozásnál gyakran ellenkező eredményt állapítanak meg).

De hogyan állunk a szellemi fejlődéssel? Több az információ, a mai gyerekek sok mindent jobban (és korábban) tudnak a felnőtteknél, főleg ami a különböző technikai kütyüket illeti. Evégett sokan elragadtatják magukat. Meg aztán ezek a különböző elektronikai eszközök fölöttébb csábítóak, lassan már egyébbel nem is foglalkoznak a gyerekek, mással – s ez rémisztő jelenség! – már hovatovább nem is tudnak játszani. Csakhogy ha a gyerek jobban ért a számítógéphez, mint a szülő, az nem azt jelenti, hogy érettebb, okosabb, megfontoltabb. Ha nem vigyáz – s ez könnyen előfordulhat –, bizonyos információk közreadásával tényleg veszélybe sodorhatja magát és hozzátartozóit. (Bár igaz, a felnőttek is gyakran meggondolatlanul tesznek a Facebookra fölösleges információt – de az már más téma.) A megszorítás ellenzői ezzel szemben persze azt mondják, hogy ez az információk szabad áramlásának a korlátozása volna, amely a gyerek fejlődését gátolja, és így tovább, a szabadság fejre állított mantráit ismételgetve.

A nevelés túlságosan egyedi jellegű, szabályokat megfogalmazni borzasztóan nehéz, esetenként szinte lehetetlen. Ezért gyakran sokkal többet ér az egészséges „paraszti ész”, a természetes emberség, a bölcs, tapasztalatokon alapuló megfontoltság. Ráadásul pedig – ami szintén nem elhanyagolható – a gyerek, aki úgy nő föl, hogy „az ebéd a hűtőben van”, az egészen biztosan másképp reagál, mint az, akivel együtt étkezünk, mert az úgy jó, ha a család együtt van, mert azáltal (is) megéli, mit jelent az összetartozás, az egymásért való felelősség. De persze még ettől sem lesz sokkal és idő előtt felelősségteljesebb, sem koraérett, hiszen mindez sok máson is múlik.

Régi fölismerés: a nevelésben (is) a legfontosabb a szeretet. Ha ezt megadjuk, az „eredmény” lassan, de biztosan be fog érni, gyermekünk aligha fog háborogni, ha akár Facebook-használatát a szülői engedélyhez kötik. Mert akkor inkább tudni és érezni fogja, vagy sejteni legalább, hogy vannak szabályok, amelyeket be kell tartani. Hogy ha jogot formálunk bármire, akkor az azzal járó kötelességet is el kell fogadni. Hogy mindezzel nem korlátozni akarjuk sarjunkat, hanem segíteni abban, hogy épen és egészségesen beilleszkedni tudjon a társadalomba kultúránk, szokásaink, hagyományaink, hitünk szellemében.

Úgyhogy talán nem is a gyerekek facebook-használatát kéne törvényes keretek közé szorítani, hanem sokkal inkább a szülőket rávezetni arra, hogy okosan és sok igaz szeretettel készítsék föl ivadékait az életre ebben az egyre bonyolultabb világban.

Pedig nagyszüleink még tudták ezt. Vajon mi történt? Elkábultunk volna mi is a sok technikai kütyü-vívmánytól?

Aich Péter

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz