2017. november 23., csütörtök - Kelemen, Klementina
Cikkek közt...  Videók közt...  
Kövesdi Károly: Leosztották a lapokat a vúckákban 2017. november 08., szerda 8:33 | Hirek.sk  | Forrás: Hirek.sk, Kövesdi Károly
Hiába, na, nem áll rá a nyelvem a tekintetes vármegye szókapcsolatra, ha a szlovák megyerendszerre gondolok. Merthogy nem is az. Se nem tekintetes, se nem vármegye. A szlovákiai megye csak vúcka (vyššý územný celok), amit kerületként is használnak. Ráadásul olyan formában, ahogyan azt a nemzet atyja, Vladimír Mečiar kiagyalta, és Dzurindáék – az akkori MKP-vezetés sértődöttsége és némi orrhúzós farriszálása után – szentesítették.

Olyan abnormális rendszert hoztak létre, amely felrúgott minden nemzetközi egyezményt (a kisebbségek kárára nem szabad közigazgatási határokat módosítani), és kialakított néhány fából vaskarikát, ami mindennek nevezhető, csak megyének nem. Évszázadok alatt kialakult természetes régiókat vagdostak szét, és soha össze nem tartozó régiókat tákoltak össze egy székhellyel. Mert mi köze lehet Szakolcának Nagymegyerhez, Gyetvának Rimaszombathoz, Tapolcsánynak Komáromhoz? Ami aljasságot el lehetett követni a szlovákiai kisebbségekkel szemben, azt Mečiarék mind elkövették, a kérdés csak az, miért kell ennek az idők végezetéig így lennie? Hisz voltak itt már demokratikusabb és színesebb kormányok is, hogy a mostanit ne is említsük.

A múlt hét végén mégis kisebb csoda történt. Kis túlzással azt is mondhatnánk, földcsuszamlás. A megyei választásokat mindig kirobbanó érdektelenség jellemzi, ám ezúttal sokkal több ember ment el szavazni, mint négy éve, miközben a jobb oldal és a függetlenek – legalábbis megyei szinten – leváltották a smer-sns-most-hídas, hm, hogy is nevezzük őket, hogy sértődés ne essék? Bal oldalt? Mitől lenne bal a magát polgári pártnak nevező vegyespárt? Nevezzük inkább valódi nevén a gyereket: tákolmányt. Ráadásul kisöpörték Besztercebányáról az újfasiszta Kotlebáékat. Igaz, nem Ficóék, Dankóék és Bugárék, bármennyire is „harcoltak” a szélsőség ellen, hanem a jobb oldal. Köszönhetően az összefogásnak.

A megyei választások után Robert Fico napokig bújdosott, és nem mert a kamerák elé állni, s nem csoda, hogy a Smer-ben egyesek Kaliňák fejét követelik (természetesen hiába, hiszen teli a padlása selyemzsinórokkal). A nagyon szociális és nagyon demokrata Smer elveszítette eddigi dominanciáját, s mindössze két vúcka vezetése maradt a kezében. Danko is savanyú arccal magyarázta a tévénézőknek a magyarázhatatlant, míg Bugár Béláék vegyespártja akkorát bukott, mint egy ólajtó. (Magyar szempontból mindenképpen.) A Smer az egész társaságot magával rántotta a padlóra, amiből Danko és Bugár levonhatná a tanulságot. Ha úgy hozza helyzet, Fico vígan ott is hagyja őket.

A legnagyobb tanulsága a szlovák megyei választásoknak – s ezzel nem mondunk újat –, hogy a polgárok nem érzik magukénak a megyéket, mert nem azt tapasztalják, hogy róluk szólna. Nem is szól róluk. Az unos-untalan ismételgetett utak, kórházak, középiskolák és idősotthonok igencsak vékonyka szeletét képezik az össztársadalmi kompetenciák tortájának. Normális országokban a megyéknek, kantonoknak, nevezzük bárminek, szinte kormánnyal felérő jogköreik vannak, kivéve persze a pénzügyet, külügyet, hadügyet stb. Az államháztartás arrafelé nem az államé, hanem a településé, a megyéé, s valami a kormánynak is marad.

Tanulság lehet az is persze, hogy igérgetni lehet, akár felelőtlenül is, de olykor felébred a választó, és számon kér. Például a tavaly óriási csinnadrattával beharangozott akcióterveket. Tetszik még emlékezni? A kormány végighaknizta az országot, és elosztogatott vagy egymilliárd eurót a leszakadt régióknak. Természetesen ígéret szintjén. Leszakadóék köszönik szépen, továbbra is le vannak szakadva, és valahogy nem találják azt a sok pénzt, amit azóta is talicskáznak nekik. Ehelyett kapnak újabbnál újabb ötleteket, hogy ha nem akarnak éhen halni, vándoroljanak el a szülőföldjükről nyugatabbra, mert ez a kormány minden beruházást oda nyom. Talán ezt is számon kérték most Ficóékon.

Gömöri lévén, külön örültem annak, hogy például a csekély kassai magyar képviseletben továbbra is ott találjuk Nagy Györgyöt Várhosszúrétről. Az ő személye kapcsán csak arra tudok gondolni, hogy az MKP-nak Bodrogközben és főleg Gömörben is az ilyen, közösségépítő magyarokat kell keresnie. Ahogy mondani szokták, a hiteles embereket.

A Most-Híd díszes társasága ismét kimutatta a foga fehérjét. A Pozsony megyei (bocsánat: vúcka) parlamentben például Szencnek azért nem lesz magyar képviselője, mert az esélyes ellen Bugárék indítottak egy gyászmagyart, akiről maguk sem hihették komolyan, hogy nyerő ember. Hogy a Nagyszombati vúcka esetét ne is ragozzam (megtették többen több helyen), ahol Rigó államtitkár úr égett, mint egy szalmakazal. Más kérdés, hogy a gyászos szereplést magának illetve főnökeinek köszönheti, mert hála istennek, a csallóközi és mátyusföldi magyarok nem vevők a mocskolódásra. Bármily elképesztő, Bugárék ebből sem okultak, de legyen ez az ő bajuk.

Visszatérve a Magyar Közösség Pártjára: a keleti fiaskó ellenére és a nehezülő körülmények dacára (parlamenten kívüli pártról van szó, míg a Most-Híd kormányon van, annak minden előnyével) az MKP ezúttal is jól szerepelt, és a megfiatalodott csapat bizonyította, a Szlovákiában élő magyarokat egyelőre nem lehet félresöpörni. Azzal persze Menyhárték is tisztában vannak, hogy a felvidéki magyarság némely régióban igen csak maga alá került, s onnan eszméletre téríteni pokoli nehéz lesz. Vegyespárti összeborulókkal, akiknek semmi sem drága, a szlovák bulvársajtó hisztériájával, a béka feneke alatt tartott infrastruktúrával és a kormányhivatalok folyamatos zaklatásaival szemben közösséget építeni olyan, mint – virágnyelven szólva – széllel szemben virágot locsolni.

Mert az eredményjelzőn ugyan az áll, hogy MKP:Most-Híd = 33:9, és képviselők arányában Pozsonyban 3:0, Nagyszombatban 13:1, Nyitrán 11:1, Besztercebányán 5:1 volt az eredmény, ám a jövő évi önkormányzati választásokon, ne legyenek illúzióink, senki sem fog válogatni az eszközökben. Legyen intő példa a Kassai vúcka esete, ahol 1:6 lett a meccs vége. Bárhogyan szárnyalhat a DAC, ha elveszítjük Királyhelmecet, Nagykapost, Rozsnyót, Szepsit, ott kevesebb magyar lurkó fogja kergetni a labdát.

Végül nem szép öröm a káröröm, de azért elröhintettem magam Bugár Béla két mondatán: „Kormányra lépésünkkel a Smerrel és SNS-szel szavazatokat vesztettünk főleg Pozsonyban. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy nincs más alternatíva, mint ez a kormány.” Valaki megsúghatná már neki, hogy ébredjen fel. Rég kiesett a feje alól a szenteltvízzel lepreckelt koalíciós szerződés.

Kövesdi Károly

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz