2017. november 23., csütörtök - Kelemen, Klementina
Cikkek közt...  Videók közt...  
Molnár Judit: A választás nem választás 2017. november 01., szerda 12:52 | Hirek.sk  | Forrás: Hirek.sk, Molnár Judit
Alapvetés: egy kisebbségi létbe kényszerített közösségnek nincs más lehetősége, minthogy sorsát befolyásoló döntésekkor hallassa hangját, mutassa erejét, látassa elvárásait. Most sincs ez másképp. A megyei választásokon való részvétel számunkra nem választás kérdése, hanem létkérdés.

A mintegy két évtizedes megyei felosztás máig fájó pontja a felvidéki magyarságnak, hiszen a nyolcmegyés rendszer kialakításakor a Mečiar-hatalom egyik fő szempontja az volt, hogy a természetes történelmi régiókat szétszabdalja, a magyarságot meggyengítse, erőtereit megbontsa. A szándék csak részben sikerült, hiszen az öt magyarlakta megyében a nehezített körülmények ellenére is megkerülhetetlen erőként van jelen a magyar képviselet. Az MKP az elmúlt négy évben 43 képviselővel és 3 megyealelnökkel határozta meg a megyei önkormányzatok munkáját. Az ugyancsak magyar szavazatokért is futó Most-Híd vegyespárt regionálisan gyenge, 17 képviselőjének nagy többsége szlovák koalíciós listán jutott mandátumhoz, s nem épp a magyar érdekek szószólói voltak. 

A politikát üzletté silányító vegyespárt ma sokkal jobban vesztésre áll, mint bármikor korábban. Kormányzati pozícióból komoly eredmények nélkül kell eredményeket prezentálnia választói felé, magyarázni a magyarázhatatlant, a bizarr koalícióban való részvételét, s végignézni szavazói táborának olvadását. Mindez előrevetítette, hogy a megyei választások magyar–magyar színtéren kíméletlen harcba is fordulhatnak. Így lett. Ma az árkok mindennél mélyebbek, Nagyszombat és Nyitra megyében mindenképp. A különbségek még élesebb kontúrt kaptak. 

Bugár Béla nem kis cinizmussal a történelmi esély elszalasztásáról beszél, amiért a két párt nem tudott megegyezni a közös listák, illetve megyeelnökjelöltek állításában. A nyilatkozat cinikusságát erősíti a tény, hogy az MKP előre jelezte, tapasztalt politikusokkal, Nagyszombatban Berényi József jelenlegi megyealelnök elnöki jelölésével vág neki a választásoknak. A Most-Híd csak ezután küldte pástra a nulla regionális politikai múlttal rendelkező, de annál nagyobb ambíciókat ringató Rigó Konrád kulturális államtitkárt. Személyével – a rálátás, a kellő alázat és az elvárt ismeretek híján – a vita helyett az arrogancia, a vagdalkozás, a vádaskodás nyert teret. Berényi Józsefre ellenfél helyett ellenségként tekint. A morális gátlástalanság erőre kapott, s tobzódik a támadó, másikat lejárató, mocskolódó kampányban. Berényi bölcsességét jelzi, hogy nem engedett a nyomásnak, a közönséges hangnemtől elzárkózott, bízva abban, hogy az elvégzett munkának is van keletje, s a pillanatnyi hangulatverésnél fontosabb egy életképes regionális jövőkép megfogalmazása.

De belegondolni is rossz, hogy netán milyen szándékok is irányíthatják az acsarkodó, ellenségképre épülő politikát, a hangnemet, amely csak arra jó, hogy a választókat elrettentse, s kedvüket vegye a szavazási részvételtől. Az ellenségképgyártók tudatosítják, milyen következményei lesznek a közösségre nézve, ha regionális szinten döntéshozatali pozíció nélkül maradunk? Ez lenne az egy gyenge helyett két gyenge öngyilkos, eszelős valósága!… Marad a választói józanság reménye.

A politikai józanság – legalább is a vegyespártnál – már amúgy sem tűnik elvárhatónak. Nehéz lenne ugyanis észérveket felsorakoztatni a döntéshez, amellyel Bugárék Nyitra megyében odaálltak a Milan Belicát támogatók mellé, Farkas Iván megyeelnökjelölttel szemben. Belica 2001-től nemhogy pártolója, egyenesen akadályoztatója volt a magyar érdekeknek. Tizenhat éve alatt a jó szándéknak semmilyen jelét nem mutatta. Aligha életszerű, hogy hirtelen váltással a magyar ügyek védője legyen, mint ahogy az sem, hogy a magyarok hosszú tömött sorokban vonuljanak rá voksolni. Itt is csak a választói józanság dönti el, hogy elutasítja-e az érdekei ellen dolgozó szándékot, és elfogadja a terveket, célokat is megfogalmazó, magyar érdekek képviseletét.

Ellenérvnek is suta lenne Kassa példáját hozni, ahol az MKP a smeres Richard Rašit támogatva indul a választáson, hiszen ott a másfél évtizedes együttműködés nem a szembenállásról és a magyar törekvések ellehetetlenítéséről szólt. A múlt nem terhelt, s ez a jövő szempontjából is ígéretes lehet, mint ahogy Raši számonkérhetőségére vonatkozó vállalása is ezt jelzi.

Pedig mi, magyarok, erőt is mutathatnánk. A számok szorítása ugyan szigorú, a Nagyszombati és a Nyitrai kerületben is, de a várható alacsony részvételt kihasználva kellő józansággal és elszántsággal, a lehetőség felismerésével, fegyelmezett választókként esélyt is adhatunk helyzetünknek. Ennek az elszántságnak a kerékkötője Bugár és pártja. Na de mit is lehet várni azoktól, akik a magyar ügyeket legfeljebb kalapbokrétaként használják, ha épp érdekük azt diktálja. Ha meg nem, akkor akár miniszteri stemplit is raknak az európai kisebbségvédelmi kezdeményezést megtámadó bírósági beadványra, román testvéreikkel együtt. Rigó államtitkár is inkább államnyelvet véd, nyelvrendőrségi megerősítéssel névtelen jelentgetők beadványait vizsgáltatja, felügyeli, ahelyett, hogy leállítaná. A sutyerákság netovábbja!

De másfajta is lehet a politika. Az elvtelen alkukra és alantas támadásokra a választók adhatnak választ.

Az a kisebbségi közösség, amely nem vesz részt a döntéshozatalban, amely akaratát nem tudja cselekvésre váltani, kiszolgáltatott lesz, politikai jelenlét nélkül láthatatlan, legföljebb kultúrájában élheti meg önazonosságát, aztán már ott sem, s előbb-utóbb megszűnésre van ítélve.

A felvidéki magyarság még helyzetben van, most dől el, marad-e továbbra is. A döntést mindenki maga hozza meg, de a felelősségünk közös. Sorsunk jobbításáról, közösségi erőnkről, akaratunk érvényesítéséről is szól a hétvégi szavazás. Arról, hogy képesek maradunk-e helyzetünket elképzeléseink és hosszú távú érdekeink szerint befolyásolni.

A tét nem kevesebb ennél!

Molnár Judit

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz