2017. november 21., kedd - Olivér
Cikkek közt...  Videók közt...  
Kövesdi Károly: Milyen vastag a rigóbőr? 2017. október 30., hétfő 11:39 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk, Kövesdi Károly
Az alaphelyzet több, mint riasztó: ha az idei megyei választásokon gyengén szerepelnek a felvidéki magyarság képviselőjelöltjei, annak öt év múlva beláthatatlan következményei lesznek.

A minden nemzetközi egyezménynek ellentmondó szlovákiai közigazgatási rendszerben (amely természetes régiókat vág ketté és soha közös egységet nem alkotó vidékeket tákolt össze, nyilvánvaló hátsó szándékkal) akkorra a leszalámizott magyarság súlya pihekönnyűvé válik.

Teljes felelősséggel átérzik ennek a súlyát a Most-Híd vegyespárt magyar vezetői is, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sok maszlag helyett gyakorlati lépésekkel erősítsék az anyaországtól száz éve erőszakkal elszakított, és az elszakítást azóta többször is szentesített döntések következtében az asszimiláció robogó vonatán lobogó hajjal kuporgó magyarság pozícióit a többségi nyomással szemben. Amely nyomást a rendszerváltás óta csekély kivétellel szinte minden szlovák párt mellszélességgel támogatott. Elsősorban természetesen a Szlovák Nemzeti Párt fűtötte a kazánt (egy időben elnökük a tankokat), amelyhez később felzárkózott a jelenlegi kormányfőt adó Smer „szociálisan érzékeny” csapata. Nem mások, mint a Most-Híd mostani szövetségesei, akikkel talán csak Bugár Béla és néhány háttérember tudja, miért kellett összebútorozni tavaly. Állítólag így kívánta az ország érdeke. Az ország többségi nyelvet beszélő polgárainak érdeke? Talán. Hogy a magyaroké semmiképpen, az biztos. De ez már időközben jócskán kiderült.

Ám nézzük a gyakorlati lépést, amit említettünk. A Nyitra megyei (elnézést a horthysta-fasiszta szóhasználatért, mondjuk inkább a sokkal elegánsabb szlovák vúcka nevet) választásokon mindenki Béla bácsija és élcsapata például azt a politikai kontinuitást találta fel, hogy a Smer–SNS–Most-Híd koalíció jelöltje legyen a zsupán. S hogy még véletlenül se történjék meg az a gyalázat, hogy „egy magyar” megszorongatja „a szlovákot”, össze is álltak. S ha összeálltak, nem viccből tették, hanem, hogy megakadályozzák – törvényes és akár törvénytelen, de mindenképpen erkölcstelen lépésekkel –, hogy az MKP jelöltje jól szerepeljen.

A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy volt idő, amikor a megyében (bocsánat, vúckában) többségben voltak a magyarok, s ebből okulva jött létre később a nagy szlovák koalíció, hogy ne ismétlődjék meg az a demokratikus – szlovák szempontból abnormális – helyzet, ami akkor hideglelést hozott az államalkotókra. Most ebbe az összefogásba száll be a Most.

Lecsupaszítva ez áll a párkányi botrányos plakát-történet mögött, ami egykor majd a díszmagyarok jeles cselekedeteinek szégyenplakátján ott fog tündökölni. Annak a magyar államtitkárnak a nevével együtt, akinek tudtával és talán beleegyezésével, esetleg ösztönzésére a kulturális minisztérium (állítólag nem létező) nyelvrendőrsége le akarta szedetni vagy leszedette az MKP-s magyar jelölt plakátjait. Cenzúrázott az ismeretlenség homályából egyszer csak hatalomhoz jutott csallóközi magyar fiatalember? Visszaélt a hirtelen ölébe pottyant hatalmával? Túllihegte a gyalázatos törvényt? Tulajdonképpen mindegy. A lényeg: a magukat magyarnak valló, a magyar önvédelmet (mert a kisebbség alapvető stratégiája mindig az önvédelem) magasról lesajnáló mostosok az ördöggel is szövetkeznének a hatalomért. Minden áron és bárki ellen. Még a lóvá tett magyarok ellen is. Akinek elég vastag a bőr a feje elülső részén, annak jottányit se számítanak ilyen jellembéli devianciák és erkölcsi csekélységek.

Kövesdi Károly

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz