2017. szeptember 26., kedd - Jusztina
Cikkek közt...  Videók közt...  
Szabó Ottó: A kultúra és a pénz urai 2017. április 19., szerda 10:41 | Hirek.sk  | Forrás: Szabó Ottó
Csak ülök döbbenten és nem bírom feldolgozni a történteket. Az igazságtalanságot ovis korom óta nehezen viselem, az irigység, a kicsinyesség, a féltékeny ellenségkreálás, a rosszakarat, a cinizmus miatt meg hánynom kellett régen is, most is.

Anyám arra nevelt, hogy ne ítéljek elsőre, pláne ne a látszat alapján. Hogy próbáljak a másik fejével gondolkodni és úgy nézni magamra, ahogy ő láthat, hátha bennem van a hiba. Apám, aki egész életét hatalmas teherautók vezetőfülkéiben töltötte, arra tanított, hogy a hátsó kerékre mindig gondolni kell. Tűnhet ez hülyeségnek is - szokta mondani, de amikor be akar kanyarodni valahová az ember, a hosszú rakománya bizony beakadhat a kapufélfába vagy a ház sarkába... 

A Rovással nagy rakományt viszek magammal, ha én vagyok a vezető, akkor talán így is, ilyen szemszögből is nézhetjük a dolgokat. Sokszor kanyarodtunk, sokszor tértünk le valamilyen útról és tértünk rá egy-egy másik vonalra, és előfordult, hogy apám intésére nem figyeltem. Lesúrlódtak sokan a rakományból, ledörzsöltünk sokakat az út szélén állók közül.

A Kormányhivatal Nemzeti Kisebbségi Osztálya idén a pályázataink zömét a szemétbe dobta, három pályázat esetében egy-egy nevetséges összeggel verték ki a szemünket a ledörzsölődött egyedek, porlepte jegykövei a haladásunknak, útjelzőtáblák, kapufélfák. 

23 éves létezésünk alatt soha még nem kaptunk ilyen alacsony támogatást!

Munkál az irigység és a kicsinyesség, válogatnak a kápók az elveszejtendő és az egyenlőre megtartandók között.

Tavaly 6 pályázatunkat támogatták a Szlovák Kormányhivatal magyar felügyelői - 376 programot valósítottunk viszont meg: 368-at önerőből. 7 programot a MMA, 1-et a Bethlen támogatott, az NKA-t pedig már évek óta mi támogatjuk a beadott pályázataink nem kis díjával.

Idén mindössze 3 pályázat nyert... alamizsnát!

Nem tudom hová tenni az információt, nem értem.

Nem a saját pénzüket osztogatják, a hatékonysága és az adott régióban betöltött szerepe szerint kell az egyes szervezeteket elbírálni, és ha komolyan megvizsgáljuk a helyzetet, jobban és hatékonyabban működő polgári társulást rajtunk kívül nem találni a Felvidéken. Állítom és kiállok az állításom mellett.

Személyes probléma lenne a háttérben? Az a baj talán, hogy egy részt magyar, egy részt német vagyok? Egy részt ruszin, egy részt meg olasz? Egy részt zsidó? Egy részt meg horvát? Samad szerint, aki meg marokkói, szaudi arab vagyok, Spitzer Gyuri bácsi szerint meg egy rossz tipus: a zsidók szemében palesztinnak tűnhetek, a palesztinokéban meg zsidónak (és ezért ne menjek a Szentföldre alkotói ösztöndíjra). 

Lehet, hogy az a baj, hogy heteroszexuális vagyok és keresztény. És a keresztényen belül is, olyan katolikus, aki görög alapokkal rendelkezik apai ágról, és szimpatizál nagyon a református vallással. Meg az unitáriussal. Lehet, hogy az a baj, hogy az alelnökünk, Adri emkápé elnökségi tag? Esetleg az, hogy a művészettörténészünk, Procházka Miró zsidó? Vagy szlovák? Katona Gyuri partiumi, Veress Zsuzsa meg cigány? Hogy Bullet egy amerikai kínai, Barni meg kalotaszegi...? Nicu meg román... Vagy hol van a baj?

Ahogy anyám tanított, próbálom a mások szemével nézni magam, keresem hát az okokat.

Azt látja az irigy és kicsinyes, a tehetségtelen és mindenkit utáló középszerűség, hogy már a vízcsapból is Szabó Ottó folyik. Meg azt, hogy nyilatkozik a tévének és a rádiónak, meg érdek-képvisel... Gondolja. Meg mondja is. Hogy eladtam magam (mert vannak megrendeléseim), hogy beálltam szekértolónak a kivénhedt ememásokhoz (mert nem találtak széles e Felvidéken működő szervezetet, akire támaszkodhatnának itteni kirándulásaik és akcióik során). Hogy orbánpárti vagyok, meg szarházi (Szarházy, ha má)... Meg urambátyám! 

Mert mindenütt intézkedik és mindenkit ismer. Deee... Nem olyan jó ááám. Giccsfestő lett, szentképeket fest (meg zsinagógát, meg templomot, meg kultúrházat), meg a dómba csinál szobrot, meg elintézte a szemét, hogy a Magyar Állam egy házat vegyen nekik... 

- Ja, mert azt csak úgy, el lehet intézni... És ha el tudta intézni, akkor az nem a rátermettségét jelenti?

Meg lovagkeresztet kap (mire, kérdi ő, mire?)... Meg Pro Cultura Hungaricá-t (de nem készítek vele dokumentumfilmet az héccencség!). 

Meg európai pályázatokat nyernek (mert az egész Felvidéken nem talál a magyarországi interreges pályázó olyan szervezetet, amely tényleg működne). Meg bejáratosak a parlamentbe (...miii csak azért nem megyünk oda, mert ha ők oda járnak, mi nem fogunk, de neeem ám). Meg mindent maguknak akarnak, nekünk meg (...neküünk!...) nem hagynak semmit, értünk (éértünk!) nem tesznek semmit. Ígérgetnek. Csalogatnak. Hitegetnek. 

Házat kapnak Kassán. Piccsi.

Az.

Megpróbálhatja bárki, könnyű, ha nekünk sikerült, nektek is fog.

Csak nyugodtan, vágjatok bele, kell kb. 20 év, hogy bizonyítsatok - de az mindenkinek van... Mármint ideje. Pontosabban 20 éve. Az idő konstans, senki sem mondhatja, hogy neki nincs. Meg esze is van mindenkinek, nosza hát! Az ész dolgában volt a legigazságosabb a Teremtő, mert mindenkinek bőségesen adott. Senki sem emelte fel még a hangját, hogy neki kevesebb van. Csordába és fütyülős tüntetésre is azok szerveződnek, akik úgy érzik, hogy túladagolták őket haladó gondolkodással és tisztánlátással... És kortárs művészettel.

A Rovásban fizetést nem kap senki, mindenki önkéntesként dolgozik. Egyetemet végzett fiatalok, középkorúak és diákok alkotják önkéntes alapon a szervezet magvát. Elhivatottságból szervezünk pártállástól független, magas színvonalú rendezvényeket, valljuk, hogy áldozatok nélkül nincs megmaradás.

Ezért érthetetlen a számomra az a hozzáállás, amely alapján a Szlovák Kormányhivatal Nemzeti Kisebbségi Osztálya, ezen belül az oda delegált magyarok el akarják lehetetleníteni ezt az alulról jövő kezdeményezésből kinövő szervezetet, a heti két alkalommal szervezett programokat, amelyek zömét puszta lelkesedésből és elkötelezettségből valósítjuk meg.

Jó lenne már tisztázni, hogy kinek mi baja velünk, hogy miért ez az ellenséges hozzánkállás és az utálat, amely felénk árad. Nem tudok mást kitalálni: sokkal tehetségesebbek vagyunk, mint a gyűlölködők - és ez megbocsáthatatlan. Tehetségesebbek minden téren: szervezésben, tervezésben, művészetben, művességben, értelemben..., mindenben. Jobban állunk, jobban rajzolunk, jobban festünk és faragunk, jobban írunk és alkotunk.

Megbocsáthatatlan! 

Nos, mit mondjak? 

Ti most ott vagytok, ahol vagytok, holnap meg sehol sem lesztek.

A pályázatainkat évek óta írjuk és jól írjuk, formai hibája nem volt egynek sem. Szlovák állami pénzeket magyar csinovnyikok nem engedtek hozzánk jutni azért, hogy keresztbe tegyenek. Keresztbe és akár csillagba is tehettek, fejre állhattok és ketyeghettek, megpukkadhattok és belebetegedhettek, mi létrehozzuk Kassán a Magyar Jelenlét Házát (MaJel), egy olyan nívójú művészeti és kulturális központot, amely által Magyarország az ízei, a színei, a hangjai, a szelleme által tud jelen lenni a városban.

Az Erzsébet utcán, amely utca a Szent Erzsébet székesegyház főbejáratától indul (merőlegesen a Főutcára), a 42-es szám alatti ingatlan a Rovás Alkotóközösség tulajdonába került - ahol terveink szerint kialakítunk egy magyar szigetet étteremmel, borozóval, cukrászdával és kávézóval, kiadó szobákkal és rezidenciákkal, egy nagyszerű, színvonalas galériával. A Magyar Jelenlét Házában különféle rendezvényeket, előadásokat, bemutatókat, koncerteket rendezünk (még ha nem is támogattátok), olyan szervezetek és intézmények számára kínáltuk fel a kassai jelenlét lehetőségét, amelyek nívója Magyarországot és a határon túli magyarokat egyaránt kellő méltósággal képviseli a szlovákság előtt. 

És!

Megtartjuk a Löffler-házat is, ahol létrehoztuk a Kassai Művésztelepet ateliérekkel, műhelyekkel, film- és fotóstúdióval, oktató és multifunkcionális termekkel. Itt nemzetközi és hazai képzőművészeti és kézműves szimpóziumokat, népművészeti alkotóműhelyeket, gyermek és ifjúsági alkotótáborokat szervezünk, bekapcsolódunk a konferencia-turizmusnak nevezett projektekbe, a magyar iskolai intézmények számára szervezett kirándultatásokba, síkurzusokba és történelmi exkurziókba... Rengeteg lehetőség adott, Kassa kiválóan alkalmas síelésre, a Magas-Tátra is közel van, egész környéke történelmi emlékek tömkelegét rejti. Alkotóközösségünk néhány tagja lovasturizmussal és vidéki turizmussal is foglalkozik, nyári művelődési, művészeti, kézműves és lovas táborokat is szervezünk a Kassához közeli Bódvavendégiben, Jabloncán, Debrődön és Stósz-fürdőn. 

Szlovákiai és magyarországi támogatóink azért akadnak, nem azon bosszankodom, hogy most dugába dőlnek az elképzeléseink - hanem azon, hogy elnézték volna, hogy tönkre menjünk. Hogy leszarták az Esti Iskolánkat, amely ingyenesen felkészíti a magyar diákokat a képzőművészeti egyetemekre, hogy nem támogatták Kassán az egyetlen magyar néptánc-oktatást, hogy az évek óta rendszeres tavaszi és őszi fesztivál gazdag programja és a meghívottak nevei sem érdekelték őket. Hogy nem érdekelte a kinevezetteket a helyzetfelmérés, a kassai viszonyok elemzése, hogy nem fogják fel: attól még, hogy egy épület a tulajdonunkba került, a rezsiköltségeket elő kell teremteni. Az épület hibáit ki kell javítani, a nem támogatott programokat is meg kell valósítani, a támogatott programok költségeinek a 9/10-ét még nekünk kell a megítélt röhejes összeghez előteremteni - és ahogyan azt már korábban leírtam, önkéntes tevékenység keretében a szervezést és a kivitelezést megoldani.

Megoldjuk, mert nagyszerű emberek vannak körülöttünk, meg kell oldanunk mások hitványságát korrigálandó. A probléma kreatívvá tesz. Szerintem a szlovák hibakurkász hivatalnokokon kívül senki sem olvasta a pályázatainkat. Egy háromnyelvű, ISSN-kóddal bejegyzett internetes újságnak ezer eurót adni egész éves tevékenységére - ez döbbenetes! És félelmetes. Nagyon igaz, amit a franciák terjesztettek el rólunk az első világháborút követő és Európa feldarabolását megelőző időszakban: ha van egy magyar barátod, akkor már ellenségre nincs is szükséged. 

Gáncsoskodó és gyűlölködő barátaim, ti, akik most azt hiszitek, értékmeghatározók vagytok és véleményformáló a hiányos műveltségetek - néhány évtized múlva a kutya sem fog emlékezni rátok.

Akinek inge, vegye magára!

Szabó Ottó, a Rovás elnöke

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz