2017. május 26., péntek - Fülöp, Evelin
Cikkek közt...  Videók közt...  
Őry Péter: Hivatali kétnyelvűség: bűnbakkeresés 2017. január 05., csütörtök 13:31 | Hirek.sk  | Forrás: Hirek.sk, Őry Péter
Hogy miért nem érvényesül Szlovákiában a hivatali kétnyelvűség? Ha eddig nem tudtuk volna, most világosan kiderült: az önkormányzatok és a polgárok tehetnek róla, mert nem élnek a törvény adta lehetőségekkel! Magyarán: a felvidéki „gyalogmagyar” a hibás azért, hogy útlevelét, személyazonosítóját, erkölcsi bizonyítványát stb. nem kérheti anyanyelvén az állami hivataltól. Mert joga ugyan van, de az csak otthon, a konyhában érvényesül, legfeljebb a falusi önkormányzatnál.

Hallatlan szemtelenség a részéről, ha az állam törvényeinek betartását az állami szerveken kéri számon!

A váratlan magyarázat a kormány legújabb jelentéséből derül ki, amely decemberben került tárcaközi egyeztetésre. Ebből pedig ismét világossá vált, hogy az állam tökéletes, csak az önkormányzatok lazsálnak, és nem élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a kisebbséginyelv-törvény biztosít számukra, s nem tartják be az előírásokat. A kisebbségi kormánybiztos szerint ezen a területen fölösleges az államra várni, az állam ugyanis ezután sem ad pénzt a hivatali kétnyelvűség biztosítására. A szakavatott ember ilyenkor kezd el azon gondolkodni, miért nem értik (nem akarják érteni): mi a különbség a kulturális és a regionális önigazgatás között. Egy mondatban: az, hogy a regionálisban saját forrásainkról magunk rendelkezünk, a másikban meg hát… nincs rá keret.

Világos, egyenes beszéd!

De hogy lássuk, a kormány sem lazsál: eztán a kormányhivatal és a kisebbségi biztos feladata lesz, hogy módszertani útmutatót készítsen a kisebbséginyelv-használati törvény végrehajtásáról az államigazgatási és egyéb szervek számára, és létrehozzon egy tárcaközi munkacsoportot a nyelvi jogok elemzésére. A nyelvi jogok használata terén ugyanis a hivatalok „nagyon bizonytalanok”, a metodikai útmutatóval pedig biztosítani akarják, hogy a hivatalnokok tudják, hogyan kell használni a kisebbséginyelv-használati törvényt, és tisztázzák a „félreértéseket”.

Tetszik érteni? Munkacsoportra, elemzésre, konferenciázásra van szükség a megoldás helyett. Miközben az állam afölött értetlenkedik, hogy hivatalnokai miért „bizonytalanok”, és mi szüli a „félreértéseket”, a megoldás egy tyúklépésnyire van: a helyzeten „egy megfelelő szaktudással rendelkező hivatalnokréteg képzése” segíthet, valamint „a jelenlegi hivatalnokok továbbképzése”. Vagyis ezentúl magasan képzett, nagy szaktudású hivatalnok küldheti el melegebb tájakra a képzeletbeli János bácsit, ha anyanyelvén szeretne kérvényt beadni az állami intézményhez. Az őrület határát feszegetheti a párhuzam keresése, hogy a „nem létező” kulturális minisztériumi nyelvrendőrség az egyik oldalon (államnyelv), a másikon meg jó lesz újra évekkel tologatni a valós megoldást. Tudjuk, most nekünk, magyaroknak „kedvező” kormányzat van, látom is az előrelépést: napokon belül a járási szintű hivatalokban is kizárólag kétnyelvű űrlapokat fognak kiadni. Ez sajnos utópia, nálunk bizony még szilveszteri tréfának is sokan elsütnék.

A megoldás pedig végtelenül egyszerű: minden törvény annyit ér, amennyit be lehet tarttatni vagy tartatni belőle. Amelyik törvényhez nem társulnak végrehajtási rendeletek, az a törvény fabatkát sem ér. Amíg az állam nem teszi kötelezővé a nemzetiségek által lakott településeken, régiókban a kétnyelvűség érvényesítését az élet minden területén (elsősorban az állami hivatalokban, ahol példát lehetne mutatni), és annak biztosítására nem fordít fedezetet, addig lehet mutogatni a polgárra, az önkormányzatra, a szomszéd tehenére vagy éppen a kerítésen tátongó lyukra. Ott szivárog el ugyanis a „politikai akarat”, amely láthatóan az újabb Fico-kormány kabinetjéből is hiányzik.

Függelékként jegyezzük meg, hogy még mindig szívós türelemmel várjuk azt a bizonyos tollvonást, amit a regnáló közlekedésügyi miniszter lebegtetett meg hónapokkal ezelőtt a közlekedésügyi (vasúti) kétnyelvűség ügyében. Egyszer majd valaki elmagyarázza, hogy végül is csak azt mondta, amit mondani akart, azt meg ne vegyük „készpénznek“. A margóra pedig hadd jegyezzem meg, hogy személy szerint azt is várom, mi lesz az általunk benyújtott 117 törvénysértésre figyelmeztető beadványunk sorsa, hiszen itt is síri csend a honol, pedig hát létezik egy közigazgatási eljárási törvény is.

Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz