2017. augusztus 21., hétfő - Sámuel, Hajna
Cikkek közt...  Videók közt...  
Kolek Zsolt: Demonstratív egység – modellváltás előtt 2016. november 23., szerda 13:37 | Hirek.sk  | Forrás: Hirek.sk, Kolek Zsolt
Korszakhatáron vagyunk. A dunaszerdahelyi magyar-magyar csúcs az átmenetet jelzi. Az én generációm még gyerekfejjel élte meg az átmenetet. Most azonban a közéletünk nem rendszert készül váltani, hanem működési modellt. És lám, nyolvankilencet idézi a kiindulópont elvetésének bizonyossága, csak mintha naív lelkesedésből lenne kevesebb a hová tartunk kérdését illetően.

Mert hát ki vitatná, hogy fogy a magyar a Felvidéken, s ez aligha illúziókat tápláló tény, kérem szépen. Szóval, ha valaki egyszer monográfiát ír az ezredfordulót követő évtizedek szlovmagy közéletéről, ne fukarkodjon a históriától fogant jelzőkkel a párbeszédre cserélt pártbeszédet illetően. A napi kommentár megelégszik azzal, hogy Dunaszerdahelyen egy minden szereplő által kívánatosnak vélt demonstratív egység tanúi voltunk.

Egységet demonstrálni válságos időkben dívik politikus uraméknál, nem megfeledkezve a hölgyekről. Még csak nem is magyar előjog ez, gondoljunk csak a spanyol Moncloa-paktumra. A Franco utáni spanyol demokrácia kereteit kijelölő megállapodás a sikeres átmenet jelképe az európai demokráciákban. A magyar rendszerváltoztatást előkészítő  tárgyalássorozat napjaink közbeszédében kevés dícsérő szót érdemel. Még az 1989-es jogállami forradalom alakítói között is vannak, akik megfeledkezni látszanak egykori szerepükről.

Bár a forradalmi álpátosszal élő marketingpolitika korszakában a tárgyalásos jelzőtől viszolyogni illik, rendszert – de még modellt sem válthatunk párbeszédkészség nélkül. Mondhatnánk persze, nincs új a Nap alatt. Ügyek mentén eddig is képes volt együttműködni a sokszereplős felvidéki magyar közélet. Emlékezhetünk, a kisiskolák védelmében egységesen felsorakozott a civil szféra mellett a sárdobálásban lélegzetvételnyi szünetet tartó politikai osztály is.

Éppen csak a demonstratív együtt-ülés hiányzott. A nemzetiszín díszletet körülölelő négyzetrács: hidasokkal, hídverőkkel és hídszerepű civilekkel. Megjegyzem, a Moncloa-paktumhoz is temérdek gyalognemes kellett, úgyis mint hidalgo. Szóval, ha a modellváltás érvényes axióma, akkor hamarosan új zakót varrunk politikusaink dagadó keblére – nem megfeledkezve a hölgyeknek szánt kosztümkabátról. Akkor és csakis akkor, a Hidat mint antitézist, végre magunk mögött hagyhatjuk, mint egyszeri marxista az Antidühringet.

Azért csak kibújik az elemző kisördög a szépirodalmi stílus mögé bújó kommentáríróból. Miért éppen most rendeződtek négyzetrácsba közéletünk protonjai és elektronjai, nem is beszélve a neutronokról? Protonjaink talajt vesztettek, elektronjaink meg az arcukat. Háromszor botlott meg a parlamenti küszöbben az MKP, a Híd meg pofás kis koalíciót kötött egyszeriben.

Sajátos bája van annak, hogy a Hidat a Smerrel és a nemzetiekkel kötött házassága zárta be a korábban még kigúnyolt árvalányhajas paradigmába. A liberális szlovák választók elfordulásával maradt a szlovmagy célközönség. Kifúlt a projekt, ahogy azt Hunčík úr – az ötletgazda – kitűnően összefoglalta ez év tavaszán. Innen már csak egy kis lépés a demonstratív együtt-ülés. Korszakhatáron vagyunk. Ki-ki fogja a tűt, s varrjon új ruhát, mert a király meztelen.

Kolek Zsolt

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz