2018. február 22., csütörtök - Gerzson
Cikkek közt...  Videók közt...  
45 évvel ezelőtt fejeződtek be a harcok Vietnámban 2018. január 27., szombat 16:38 | Hírek.sk | Forrás: MTI
Az észak-vietnámi hadsereg és a dél-vietnámi Vietkong 1975 áprilisában egész Vietnámot elfoglalta. A vietnámi háború 1975. április 30-án Saigon feltétel nélküli kapitulációjával ért véget.


A távol-keleti országban a második világháborús japán megszállás után, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot, amelynek Ho Si Minh lett az elnöke. Kennedy: “Kimondhatjuk, hogy ez az Ő háborújuk. Ők azok, akiknek győzniük vagy veszíteniük kell. Segíthetjük Őket, felszereléseket adhatunk nekik, küldhetünk oda embereket, tanácsadókat, de nekik – a vietnami embereknek – kell megnyerni a kommunisták elleni háborút. Felkészültünk arra, hogy tovább segítsünk. De nem hiszem, hogy a háború megnyerhető, ha az emberek nem támogatják ezen erőfeszítéseket. Véleményem szerint az utóbbi két hónapban a kormány elvesztette a kapcsolatot az emberekkel.” Cronkite: “Úgy gondolja, hogy ennek a kormánynak még van ideje, hogy visszanyerje az emberek bizalmát?” Kennedy: “Igen. Változtatásokkal… a vezetési elvben… esetleg személyekben is… úgy hiszem lehetséges. Ha ezek a változások nem történnek meg, akkor nincs túl jó esély a győzelemre.” ?

Szeptember 23-án az egykori gyarmatosítók, a franciák ismét megszállták Saigont, majd 1946 decemberében kitört az első indokínai háború, melynek során a franciák 1949-ben Bao Dai császárt állították a megszállt déli területek élére. Hosszas küzdelmek után a népi hadsereg, a Viet Minh egységei 1954. május 7-én döntő győzelmet arattak Dien Bien Phunál, a francia gyarmati hatalom végleg vereséget szenvedett Indokínában.

1954 júliusában Genfben Franciaország aláírta az Indokína-szerződést, amelyben elismerte Vietnám függetlenségét, megkötötték a békét. A 17. északi szélességi foknál demarkációs vonalat hoztak létre, az országot ideiglenesen kettéosztották a Ho Si Minh vezette kommunista északra és a Bao Dai által kormányzott délre. A szerződés alapján 1956-ig választásokat kellett volna tartani és egyesíteni a két országrészt. A délen mind nagyobb befolyást szerző Egyesült Államok azonban ezt megakadályozta, és Dél-Vietnámban kikiáltották a köztársaságot, amelynek élére Ngo Dinh Diem került. 1960-ban megalakult a Dél-Vietnámi Nemzeti Felszabadítási Front (DNFF), amely 1961 közepén megkezdte a partizánharcot Diem rendszere ellen. A déli elnököt 1963-ban meggyilkolták, ezt követően számos vezető váltotta egymást Saigonban, 1965-től Ky tábornok, majd 1967-től Nguyen Van Thieu lett az államfő.


A kommunisták erősödésétől tartva az amerikaiak 1961-62-ben vitték első nagyobb harci egységüket Vietnámba. Az 1964. augusztus 2-i úgynevezett tonkini incidens (három észak-vietnámi őrnaszád állítólag megtámadott egy amerikai rombolót a Tonkini-öbölben) után az Egyesült Államok légitámadásokat indított Észak-Vietnám ellen, majd augusztus 7-én a Kongresszus szabad kezet adott Lyndon B. Johnson elnöknek a haderő bevetésére. Az amerikai katonák létszáma 1964 és 1968 között 25 ezerről 525 ezerre nőtt, de sem napalmmal, sem a legkorszerűbb fegyverekkel nem tudták megtörni a vietnámi nép ellenállását.

A nemzetközi közvélemény nyomása is közrejátszott abban, hogy 1968 februárjában Washington tárgyalásokra kényszerült. Hatalmas felháborodást keltett az 1968 márciusában My Laiban rendezett vérfürdő, több száz civil, nők, gyerekek, öregek lemészárlása, és az egyre növekvő veszteségek miatt mind jobban erősödtek az egyesült államokbeli háborúellenes tüntetések is. 1972. június 8-án az akkor alig 21 éves Nick Ut, az AP hírügynökség riportere egy Trang Bang nevű falu mellett fotózott egy napalmbombázást. A füstből az úton egyszerre csak síró gyerekek szaladtak feléjük, köztük a kilencesztendős Phan Thi Kim Phuc, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett.


A fotós -miután elkészítette élete talán leghíresebbé váló fényképét – felkapta a kislányt és egy amerikai kórházba vitte, ezzel valószínűleg megmentette az életét. A ‘napalmos lány’ elnevezésű kép megdöbbentette a világot, maga Nixon is kételkedett az eredetiségében, mindent megtett azért, hogy ne közöljék a lapok. A fotó végül megjelent erősen Amerika ellen hangolva a közvéleményt.

Az amerikai-észak-vietnámi béketárgyalások 1968. május 13-án kezdődtek Párizsban, a megbeszélésekbe később bevonták a DNFF és a saigoni kormány képviselőit is. Az amerikai kormány beszüntette Észak-Vietnám bombázását, de a harcok közben folytatódtak. Az 1969-ben hivatalba lépett Richard Nixon elnök az amerikai jelenlét csökkentésére törekedett, közben a háború átterjedt Laoszra és Kambodzsára is. Az északiak újabb sikereire Washington fokozott légitámadásokkal, a kikötők elaknásításával válaszolt. A “Flower Power” fogalmát, mint a béke jelképét Allen Ginsberg 1965-ben használta először. Ezt a szimbólumot később a hippikorszak is továbbvitte.


Bernie Boston az egyik leghíresebb háborúellenes tüntetésen a Pentagonnál 1967. október 21 -én készített egy fotót, melyet Pulitzer-díjra is jelölték. A Flower Power szimbólumaként is számon tartott képet azóta rengetegen másolták.

Az elszenvedett légi- és szárazföldi veszteségek, illetve a hazai és a nemzetközi tiltakozás végül a háború befejezésére kényszerítette az Egyesült Államokat. 1973. január 27-én Párizsban a két fél békeegyezményt (fegyverszüneti megállapodást) kötött, amely a külföldi csapatok kivonását, a harcok befejezését és a tárgyalásos rendezést írta elő.

Az amerikai csapatok március 29-én elhagyták Vietnámot. Délen Thieu elnök egyre keményebb módszerekkel kormányzott, uralma ellen 1974 végére tömegtüntetések törtek ki. Az északiak decemberben nagy offenzívát indítottak, és néhány hónap alatt az egész országot elfoglalták. Thieu elnök 1975. április 21-én lemondott, és Tajvanra menekült.

A vietnámi háború 1975. április 30-án Saigon feltétel nélküli kapitulációjával ért véget. 1976 júliusában a két országrész Vietnámi Szocialista Köztársaság néven egyesült. A háborúban az Egyesült Államok tíz év alatt 58 ezer katonát vesztett, a vietnámi katonai és polgári áldozatok száma több milliós volt. A vietnámi háború az Egyesült Államok történelmének első veresége volt, amelynek traumáját az amerikaiak máig sem tudták feldolgozni.

 

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz