2018. január 19., péntek - Sára, Márió
Cikkek közt...  Videók közt...  
Csiky Gergely író, drámaíró 175 éve született 2017. december 08., péntek 12:38 | Hirek.sk  | Forrás: MTVA
Százhetvenöt éve, 1842. december 8-án született Csiky Gergely író, drámaíró, a magyar polgári dráma megteremtője.

Az Arad melletti Pankotán született. Apja az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik vezető orvosa volt. Csiky kisgyermekkorától papnak készült, nyolc idegen nyelvet tanult meg, és komoly világirodalmi műveltséget szerzett, első versét nyolcéves korában anyjának írta. A gimnáziumot Aradon, a katolikus teológiát a temesvári szemináriumban és a pesti szemináriumban végezte. Már diákkorában verseket, elbeszéléseket, drámákat írt, Marosi Gyula néven francia és angol elbeszélések fordításait küldte el pesti lapoknak.

Felszentelése után 1865-től a bécsi Augustineumban képezte tovább magát, 1868-ban teológiából doktorált. Néhány hónapig Tornyán volt káplán, majd Temesvárott gimnáziumi tanár, 1870-78-ban a temesvári papnöveldében egyházjogot és -történetet tanított, s a Csanád című egyházmegyei lap munkatársa volt.

Az országos elismertséget 1875-ben vívta ki a verses formában írt, mitológiai környezetben játszódó Jóslat című drámájával, amely az MTA drámapályázatán elnyerte a Teleki-díjat. A mű alig rejtetten támadta a papi nőtlenséget, szerzője ezzel magára vonta egyházi felettesei neheztelését. Csikyt foglalkoztatta a szabadságharc témája is, de a forradalmi harc újrakezdésének gondolatával leszámolt Janus című drámájában, amelyet szintén Teleki-díjjal jutalmaztak.

1878-ban püspöki engedéllyel Budapestre költözött, és minden idejét az irodalomnak szentelte. Sorra jelentek meg drámái (Az ellenállhatatlan, A bizalmatlan), emellett Szophoklész tragédiáit, Plautus vígjátékait fordította. Az itthoni sikerek nem elégítették ki, 1879-ben Párizsba utazott tanulni, s fél évig esténként csak a színházakat látogatta. Az itt tapasztaltak megváltoztatták drámaírói technikáját, s nekifogott A proletárok című drámájának (1945 után Ingyenélők címmel játszották). Ebben már nyoma sem volt az újromantikának: a nemzet testén élősködő nemesi világ visszásságait mozgalmas cselekményben, vígjátéki hatásokkal mutatta be. A Nemzeti Színházban bemutatott darab kirobbanó sikert aratott.

Hazatérése után már egészen "világi" életet élt, amit az egyház nem nézett jó szemmel, s ezt a csanádi püspök hivatalos levélben adta tudtára. Csiky nem az írásnak, hanem az egyháznak fordított hátat, áttért az evangélikus hitre, sőt 1881-ben meg is nősült. Az irodalmi életben egyre elismertebb lett: beválasztották a Kisfaludy Társaságba, levelező tagja lett az Akadémiának, elvállalta a Nemzeti Színház dramaturgiai irányítását, és a színiiskolában is tanított.

Sorra születtek darabjai: a Cifra nyomorúság a tisztviselők eladósodásának, elnyomorodásának krónikája, kíméletlenül ábrázolta a polgári fejlődéssel lépést tartani nem képes nemesi osztályt, a Buborékok a dzsentrik anyagi és erkölcsi összeomlását rajzolja meg. A társadalmi drámák mellett történelmi tárgyú darabokat is írt (Spartacus, Petneházy), sajátos drámai kísérletével, a Vasemberrel (1886) görög mintájú polgári tragédiát akart teremteni. Ma is népszerű műve a neves színésznő, Prielle Kornélia számára írt A nagymama című vígjátéka, amelyet több nyelvre is lefordítottak.

A rendkívül termékeny író a színműveken kívül regényeket (Arnold, Az Atlasz család) és értekezéseket írt, magyarra fordított több tucatnyi francia és angol darabot, valamint Taine ötkötetes angol irodalomtörténetét.

A fiatal kora óta szívbeteg Csiky nem sokat törődött betegségével, rengeteget dolgozott, és szenvedélyes dohányos is volt. Alig negyvenkilenc évesen, 1891. november 19-én halt meg. Nevét ma két színház, a kaposvári és a temesvári viseli.

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz