2017. november 21., kedd - Olivér
Cikkek közt...  Videók közt...  
A szovjet hatalom 100 éve győzött Oroszországban 2017. november 07., kedd 15:17 | Hírek.sk | Forrás: MTI
MOSZKVA. Száz éve, 1917. november 7-én (az Oroszországban akkor használatos Julián-naptár szerint október 25-én) "győzött a szocialista forradalom" Oroszországban. Ennek következtében kitört a polgárháború a bolsevikok és a demokratikus erők, valamint a régi rend hívei között, a külföldi intervencióval tarkított harc 1921-ig tartott, s végül a bolsevik hatalom győzelmével zárult.

Az első világháború véres és kilátástalan harcaiba belefáradt hatalmas országban sztrájkok és tiltakozások után, 1917. március 12-én (a Julián-naptár szerint február 27-én) győzött a polgári demokratikus forradalom, három nappal később lemondott II. Miklós cár.

Hónapokig kettős hatalom vezette az országot

Ezután kettős hatalom alakult ki a mensevik és népi forradalmár (eszer) befolyás alatt álló, közvetlenül választott tanácsok, a szovjetek és az ideiglenes kormány között. A két hatalom eleinte együttműködött, a kormányba a szovjetek is delegáltak tagokat, de csakhamar kormányválság alakult ki. Áprilisban hazatértek az emigrációból a bolsevik vezetők (Lenin, Trockij, Zinovjev és Buharin), és Lenin nyomban kiadta áprilisi téziseit, melynek kulcsmondata a következő volt: „Semmiféle támogatást az ideiglenes kormánynak, minden hatalmat a szovjeteknek.”

Májusban tíz polgári (kadet, oktobrista), valamint hat szovjetminiszternek (eszerek és mensevikek) még sikerült egy “nagykoalíciós” kormányt alakítania, ennek vezetését június végén vette át Kerenszkij. Meghozták a legfontosabb intézkedéseket: földosztás, a háború befejezése, szólás-, sajtó-, egyesülési és sztrájkszabadság. A demokratikus köztársaságról, a munkásellenőrzésről, a földesúri földek magántulajdonának megszüntetéséről és a háború befejezéséről szóló bolsevik propaganda azonban megtette a hatását. Május végétől folyamatos tüntetések kezdődtek az ideiglenes kormány ellen, ezeket az eszer és mensevik többségű első oroszországi szovjetkongresszus betiltotta. A kettős hatalom júliusban véget ért, a bolsevik felkelési kísérletet leverték, Leninnek is Finnországba kellett menekülnie.

Szeptember 14-én kikiáltották a köztársaságot, de a cári rendszer megdöntését követően az ország csak rövid időre került a polgári szabadság állapotába. 1917. október 10-én a bolsevik vezetés úgy döntött, hogy az október végére (a Gergely-naptár szerint november elejére) tervezett II. szovjetkongresszus előtt sor kerül a fegyveres hatalomátvételre, amelyet a kongresszus törvényesít.

Szentpétervárott kezdődött a felkelés

A terv kiszivárgott, s a kongresszus megnyitását október 25-re (november 7-re) halasztották, hogy a mensevik és az eszer többség biztosan odaérjen. A bolsevikok nem vártak tovább, kész tények elé akarták állítani a tanácskozást. Október 24-én (november 6-án) este Szentpétervárott megkezdődött a felkelés. Elfoglalták a főváros legfontosabb stratégiai pontjait, a Péter-Pál erőd helyőrsége átállt, éjszaka körülzárták a kormány székhelyét, a Téli Palotát, ahonnan Kerenszkij miniszterelnök elmenekült. Miután a bennrekedt miniszterek nem adták meg magukat, a szovjet történetírás szerint az Auróra cirkáló ágyúi adtak jelet a sikeres ostromra, az ideiglenes kormányt foglyul ejtették.

Október 25-én (november 7-én) a Forradalmi Katonai Bizottság bejelentette az ideiglenes kormány megdöntését. Aznap este ült össze a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, amelyen a 670 küldött több mint fele bolsevik volt. A hasztalanul tiltakozó mensevik és az eszer küldöttek kivonultak, a bennmaradt bolsevikok pedig elfogadták azt a dekrétumot, melynek értelmében minden hatalom a szovjetek kezébe megy át.

November 8-án elfogadták a békéről és a földről szóló határozatokat is, a szovjetkongresszus bolsevik kormányt választott, a Népbiztosok Tanácsának elnöke Lenin lett. A mensevikek és eszerek létrehozták a Hon- és Forradalommentő Bizottságot, de rajtuk kívül is minden demokratikus párt követelte az alkotmányozó gyűlés összehívását.

A bolsevik válasz az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (Cseka, azaz a politikai rendőrség) létrehozása volt december elején, de 1918. január 18-ára mégis összehívták az alkotmányozó gyűlést. A novemberi választásokon a mensevikek, az eszerek és az őket támogató két kis párt 62, a bolsevikok alig 25 százalékot kaptak. Az alkotmányozó gyűlésben az eszerek voltak többségben, de a testület első és utolsó ülése alig 13 órát tartott.

Miután nem szavazták meg a második szovjetkongresszusnak a bolsevikok által beterjesztett határozatait, a bolsevikok kivonultak. Helyükre katonák érkeztek, akiknek vezetője hajnali öt órakor közölte a házelnökkel: fáradtak, ezért azt javasolják, hogy mindenki menjen haza. Ezzel a mondattal véget is ért a demokratikusan megválasztott gyűlés munkája. A bolsevikok a hatalom birtokában a gazdaság irányítására létrehozták a Népgazdasági Tanácsot, amely kimondta a termelés és elosztás munkásellenőrzését, a magánbankok, a külkereskedelem, majd a magánüzemek államosítását, a részvénytőke elkobzását.

A háború mielőbbi befejezése érdekében tárgyalást kezdtek a németekkel és 1918 márciusában aláírták az előnytelen breszt-litovszki békét. A polgárháború felé sodródó helyzetben, 1918 júliusában a szovjetek V. kongresszusán a bolsevik többség a kongresszust a legfőbb hatalmi szervvé nyilvánította. Kitört a polgárháború a bolsevikok és a demokratikus erők, valamint a régi rend hívei között, a külföldi intervencióval tarkított harc 1921-ig tartott, s végül a bolsevik hatalom győzelmével zárult.

Az oroszok nem akarnak újabb forradalmat

Az oroszok 92 százaléka nem akar újabb forradalmat, és közülük a legtöbben, 60 százaléknyian a bolsevikok által meggyilkolt II. Miklós cárt tartja a legrokonszenvesebbnek a sorsfordító 1917-es év történelmi alakjai közül - állapította meg egy, az októberi kommunista hatalomátvétel centenáriuma alkalmából elkészített felmérésében a VCIOM közvélemény-kutató intézet.

Ebből úgy tűnhetne, mintha a lelkekben a régi rend iránti nosztalgia száz év után felülkerekedett volna a forradalmi mítosszal szemben, ám a vizsgálat nyomán ennél bonyolultabb kép rajzolódott ki. Kiderült ugyanis, hogy a rokonszenvfelmérésben, amelynek részvevői több történelmi szereplőt is bejelölhettek, a második helyen, 57 százalékkal Feliksz Dzerzsinszkij, a KGB szovjet állambiztonsági szervezet elődszervezetének, a Csekának a megalapítója végzett, megelőzve az 53 százalékot begyűjtött Lenint és az 52 százalékon álló Sztálint - aki iránt 2005-ben még csak 37 százalék nyilvánított rokonszenvet.   

A hóhérok és áldozatok leszármazottainak megosztottságát jelzi, hogy a megkérdezettek közül 46 százalék vélekedett úgy, az októberi forradalom a társadalom többségének érdekét szolgálta, és pontosan ugyanennyien gondolták ennek az ellenkezőjét. A bolsevikokat ugyan csak 28 százalék támogatná, ha most következne be a fordulat, a túlnyomó többség, 72 százalék pedig elszökne, kivárna vagy alkalmazkodna, ám mégis 61 százalék azok aránya, akik szerint a forradalom erős lökést adott az ország fejlődésének, sőt új korszakot nyitott fejlődésében. Mindemellett a sztálini megtorlásokat stabilan 70 százalék elítéli, a monarchikus államformát pedig csak 28 százalék támogatja vagy nem ellenzi.   

Az orosz társadalomnak ezt a paradox, kettős világképét próbálta meglovagolni a Raketa óragyár, amely Revoljucija, azaz forradalom néven olyan exkluzív terméket dobott, piacra, amelynek fekete számlapját a cári dinasztia egyik leszármazottjának alvadt vércseppje "ékesíti". Az óra tervezője és véradója, az orosz óhazába az Egyesült Államokból visszaszármazott Rosztyiszlav Romanov, a tragikus sorsú cár húgának, Kszenyija Alekszandrovnának a dédunokája. "Ez az óra arra késztet bennünket, hogy kétszer is meggondoljuk, felemeljünk-e egy kehely véres mellékízű pezsgőt" - fogalmazta meg sokatmondónak szánt üzenetét a Romanov-sarj.   

Ennél egyértelműbben fogalmazott Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő, a Romanov-ház jelenlegi feje az oroszokhoz az élesen megosztó 100. évforduló alkalmából a hétvégén intézett üzenetében. "A múltat nem lehet megváltoztatni. De képesek vagyunk tanulni a hibáinkból és mindent megtenni, hogy népünk soha többé ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor kibékíthetetlen, egymás ellen küzdő részekre osztják. Nekünk elsősorban, függetlenül a nézeteink különbségétől, el kell ismernünk, hogy a Forradalom számunkra közös szerencsétlenség" - közölte. Rámutatott, hogy a forradalom "elkerülhetetlen katasztrófa" volt és egyúttal válasz az elit tétlenségére egy olyan időszakban, amikor a nép megújulásra törekedett. A nagyhercegnő sürgette a forradalom bűneinek elismerését, ugyanakkor úgy vélekedett, "megengedhetetlen az a törekvés, hogy kitöröljék a szovjet korszakot Oroszország történelméből, vagy kizárólag fekete tónusban ábrázolják azt".

A nyilatkozat gyakorlatilag egybecseng a jelenlegi, magát mind a cári, mind a szovjet rendszer örökösének tekintő, és azok pozitív hagyatékát a maga javára felhasználni törekvő orosz politikai kurzus törekvéseivel. Vlagyimir Putyin elnök, amikor múlt héten Moszkvában felavatta a sztálini megtorlások áldozatairól megemlékező gyász falát, leszögezte, hogy a leszámolásokra "nincs mentség", ugyanakkor a nemzeti egység megerősítésének szándékával azt hangsúlyozta, hogy Oroszországban most "a bizalom és a stabilitás értékeire" kell támaszkodni.

A Kremlben nem tartanak megemlékezést

Ennek megfelelően a Kremlben nem tartanak megemlékezést a centenárium alkalmából. Egy újságírói kérdésre azonban, amely azt feszegette, hogy ezzel az orosz vezetés megtagadja-e az 1917-es (az Oroszországban akkor használt Julián-naptár szerint) október 25-i forradalom bármiféle megünneplését, Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő így felelt: "Senki nem tagadott meg semmit".

A sors fintora, hogy a domesztikált orosz kommunisták - miután a múlt héten külföldi elvtársaikkal együtt egy szentpétervári nemzetközi konferencián emlékeztek meg a történtekről - kedden este az évfordulót a Renaissance Moscow Monarch Centre Hotelben fogják megünnepelni. Ráadásul a nevében a végképp eltörölni kívánt múltra emlékeztető szálloda tulajdonosa, a Marriott International éppen a vörös veszedelem elleni küzdelem globális központjában, Washingtonban székel.

Valamiféle forradalom kirobbantásával az évfordulón eddig csak a külföldre szökött Vjacseszlav Malcev nacionalista blogger követői próbálkoztak, akik közül az OVD-Info civil szervezet szerint Oroszország-szerte 448-at vett őrizetbe a hétvégén rendőrség, hétfő reggelig azonban túlnyomó többségüket el is engedték.

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz