2017. október 20., péntek - Vendel
Cikkek közt...  Videók közt...  
Tengerek mítosza, csalóka kép - Kalózok és kalóznők 2011. augusztus 12., péntek 13:26 | Hírek.sk | Forrás: MTI-PRESS, Hírek.sk
budapest. Manapság úgy tartják, hogy a XVII. és a XVIII. század volt a kalózkodás aranykora, valójában viszont a kalózok soha nem éltek meg aranykort.

  


SZIGORÚ SZABÁLYOK

Ritka kivételektől eltekintve a kalózok gazdagságról szőtt álmai illúziók maradtak, legtöbben meghaltak, mielőtt pénzük lett volna. Elestek a harcokban, felkötötték őket, hullámsírba kerültek hajóikkal, nyomorúságos halált haltak az ivás, a szifilisz vagy a skorbut miatt. Voltak, akiket foglyul ejtettek és rabszolgaként tengették életüket. Volt, akit politikai érdekektől vezérelve végeztek ki, így járt például az  1645 és 1701 között élt William Kidd.

Azokban az időkben, amikor a világ minden táján királyok uralkodtak, a társadalom alján pedig nincstelenek milliói éltek ínséges körülmények között   - a kalózok igazi demokráciában éltek. Minden döntést közösen hoztak, a javaslatokat megszavazták, vagy elvetették. Minden kalóz szava annyit ért, mint a kapitányé. Így cselekedtek már a vikingek is, és utánuk az összes többi kalóznépség.

Mielőtt a kalózhajó elindult, azt is eldöntötték, milyen arányban osztják majd el a leendő zsákmányt. Kivették ebből például az élelmezésre kiadott pénzt, vagy ha volt ilyen, a hajóra szerződtetett doktor és a gyógyszerek költségét. A maradék összeget osztották el az előre megállapított kulcs szerint. A kapitányokat a legtöbb esetben a legénység választotta, a hajón nem volt semmiféle fegyelem, tiszteletadás, tisztelgés, vagy effélék. Mégis minden ment úgy, ahogyan mennie kellett. A hierarchiát és a felülről diktált félelmet a közös akarat és vágy helyettesítette.

Ha egy kapitány "rossz" volt, kirúgták. A legénység szava döntött mindenben. Ha a kapitány túlságosan lágyszívű volt és a legénység ezért úgy érezte, veszteséget szenved- például szabadon bocsátott olyan foglyokat, akikért sokat kaphattak volna a rabszolgapiacon - vagy túl kegyetlen volt, túl sok foglyot öletett meg ok nélkül - elítélték a kapitányt és végeztek vele, esetleg kitették a nyílt tengeren egy csónakba, vagy a legközelebbi lakatlan szigetre.

FEKETESZAKÁLL A RETTEGETT KALÓZKAPITÁNY

A legismertebb kalózok sorában előkelő helyet foglal el Feketeszakáll. A tengeri martalócok kapitányai közül, az ő nevét ismerjük leginkább. Hírnevét nem annyira tevékenységének sikerei, vagy kegyetlensége alapozták meg - inkább ijesztő megjelenése és halálakor kapott nagy nyilvánosság tette őt minden idők talán leghíresebb tengeri rablójává.  Kalóz pályafutása egy Jamaica környékén portyázó angol privatérhajó (háború idején állami engedéllyel fosztogathatták az ellenséges hajókat - zsákmányukból pedig adót fizettek az uralkodójuknak) legénységének tagjaként kezdődött.

1717. végére parancsnok vált belőle. Elfogott egy francia rabszolgahajót, melyet Queen Anne's Revenge (Anna Királynő Bosszúja) névre keresztelt - negyven ágyút telepített rá, és számos rajtaütéssel szerzett hírnevet magának. 1718. januárjától a portyáin szerzett zsákmányt az Észak-Carolina partjainál fekvő Ocrocake szigeti búvóhelyéhez közel eső Bath Town városka piacán értékesítette. Tavasszal a Mexikó-i öbölben fosztogatott, ahol zsákmányul ejtette többek között a Revenge nevű hajót. Ennek tulajdonosa egy másik kalóz, Stede Bonnet volt.

NEMESURAK A KALÓZOK SORAIBAN

Az 1540-ben született Drake Anglia egyik legismertebb kalóza volt. Spanyolok elleni győzelmei miatt valódi nemzeti hőssé vált - elhomályosítva kalózként elkövetett bűneit. Nagybátyja - a szintén híres kalóz-, John Hawkins parancsnoksága alatt szolgált, mikor egy elfogott vitorlás kapitányaként spanyolok csapdájába esett San Juan de Ulúa kikötőjében - Hawkins több más hajójával együtt. Csupán Drake és Hawkins legénysége tudott megmenekülni a kelepcéből. A huszonkilenc éves kapitány ettől fogva valóságos magánháborút kezdett a spanyolok ellen.

1570-től Erzsébet királynő nevében - ám felhatalmazása nélkül - hajtott végre támadásokat spanyol hajók, és kikötők ellen. Sikerei nem voltak mindig teljesek - akár elfoglalt egy kikötőt rövid időre, vagy mikor megtámadott egy ezüstkaravánt. De miután szövetséget kötött egy francia kalózkapitánnyal - közös erővel sikeres akciót hajtottak végre egy spanyol hajókaraván ellen. A királynő viszont nem szorgalmazta tetteit, mivel hivatalosan béke volt Anglia és Spanyolország között. Drake így két évig bujkálni kényszerült.

Minden idők egyik legeredményesebb kalóza viszont nagy valószínűséggel Bartholomew Roberts volt. Vadászterülete az észak amerikai gyarmatoktól a Karib-tengeren át, egészen az az afrikai partokig terjedt. Mindössze 30 hónap alatt  400-nál több hajót zsákmányolt. Egy rabszolgahajó első tisztjeként állt szolgálatban, amikor is hajóját elfoglalta Howell Davis, és annak bandája. Davis egy összetűzésben bekövetkezett halála után Roberts vette át a parancsnokságot, és rövid időn belül kalózként szerzett hírnevet magának. Keresztnevét John-ról Bartholomew-ra változtatta, és cselekedeteinek köszönhetően rövidesen csak "Fekete Bart"- ként emlegették.

1720 nyarán a Karib-tengeren 15 francia, brit és holland hajót fosztott ki, vagy rabolt el. Ez év őszén már az Antillákon folytatott hadjáratot minden zsákmánynak tekinthető hajó ellen - és legalább száz vitorlást kerített hatalmába. Köztük egy 52 ágyús fregattot, melyen a martinique-i kormányzó utazott. Az elfogott legénységet kegyetlenül megkínozta, és kivégezte, a kormányzót saját hajójának vitorlarúdjára akasztotta fel. A zsákmányolt hajók egy részét - köztük a fregattot is - Royal Fortune-nak keresztelte, és kalózhajóvá alakította.

KEMÉNY SORS VÁRT A TOLVAJOKRA

A fedélzeten kemény volt az élet, az éjszakákat összezsúfolva töltötték patkányhadak társaságában. Napközben a trópusi napsütés kínozta őket, nedves ruha, romlott étel, poshadt víz volt jussuk, éhezés és betegség gyötörte a férfiakat. Ha betegek lettek, nem volt gyógyszer, a csatában megsérült végtagokat altatószerek nélkül vágták le. A fából készült lábak vagy karok harcképtelenné és a kalózéletre alkalmatlanná tették őket. Ha volt is némi zsákmányban részük, szigorú szabályok vonatkoztak arra, miként kell szétosztaniuk.

Aki megszegte a fedélzeten uralkodó törvényeket, súlyos következményekkel számolhatott. A tolvajokat kirakták egy lakatlan szigeten, ami biztos halált jelentett számukra. Ezek a rigorózus szabályok gondoskodtak a fegyelemről a hajón. A kapitányválasztásnál a legénység minden tagja szavazhatott, a "főnök" hatalma korlátozott volt, de rajtaütésekkor ő parancsolt.

A támadások a kalózok leleményességét mutatták, kicsi, de gyors hajóikkal meglepetésszerűen rontottak rá a nagy kereskedelmi vitorlásokra, nagy csatazaj közepette szemtől szemben küzdöttek meg áldozataikkal. Még a pszichológiai trükköket sem vetették meg: a rémtetteiről híres Feketeszakáll - azaz Edward Teach - lassan égő kanócokat gyújtott arcszőrzetében, hogy kinézetével rettegést keltsen. Egyébként Feketeszakállnak sem jutott hosszú élet, 1680-ban született, 38 évvel később már halott volt.

Egy másik kalóz, Bartholomew Roberts zenészeket vetett be, akik fülsüketítő lármát csaptak, hogy megzavarják az ellenséget. A legfőbb cél az volt, hogy elkerüljék a veszélyes csörtéket, és elérjék, hogy a megtámadottak önként megadják magukat. Ezt a harci taktikát erősítette a XVIII. században megjelent halálfejes zászló, a Jolly Roger.

MÍTOSZ AZ ELÁSOTT KINCS?

Mítosz, hogy a kalózok elásták kincseiket. Amit zsákmányoltak, azonnal alkoholra és szerencsejátékra költötték. Arany és ezüst helyett legtöbbször bútorokban, nyersanyagban és élelemben volt részük, ezeket gyorsan elhasználták vagy eladták, mielőtt tönkrementek volna. Igazi kincs volt viszont számukra a papagáj. A beszélő madarak változatosságot hoztak a mindennapokba, emellett "dugipénzként" is szolgáltak. A papagájokért ugyanis jó pénzt adtak az európai vevők.

Nők viszont nem kellettek a fedélzetre, noha a kalóztörténelemben nekik is jutott hely. A leghíresebb kalóznők közé tartozott Anne Bonny és Mary Read, ők még ismerték is egymást, ugyanazt a kapitányt, Calico Jacket szerették. Férfinak öltözve indultak zsákmányszerzésre, különösen vadnak és bátornak tartották őket. Anne Bonny mindössze alig 30 évet élt, 1690-ben született, 1720-ban veszett nyoma. A legsikeresebb női kalóz a kínai Csen Ji-sao volt, ő a XIX. század elején óriási hajóhadnak és vele együtt százezer férfinak parancsolt. Az egykori kurtizán királynőként uralkodott: teljhatalommal és kegyetlenül.

Minden fájdalom és nyomorúság ellenére, amelyben a kalózoknak részük volt, fennmarad a kérdés, miért tartják mégis izgalomban az utókort. Bohn szerint azért, mert életük egzotikus ellentéte korunk kötelezettségektől meghatározott mindennapjainak. "A kalózélet romantikus képe szemben áll a kötelmekkel: szabad és kötetlen életet sugároz" - hangsúlyozta. Csalóka kép, és olyan szabadság, amelyért drágán megfizettek.

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz