2017. július 22., szombat - Magdolna
Cikkek közt...  Videók közt...  
Ősvilági Pompeji a szlovák-magyar határon 2011. július 28., csütörtök 15:59 | Hírek.sk,, geocaching.hu | Forrás: geocaching.hu
IPOLYTARNÓC. Az Ipoly folyó és a leágazó "szárazföldi országhatár" szögletébe települt Ipolytarnóc, Nógrád megye egyik csendes kis községe. Tőle keletre, a már közismert kócsagos figyelmeztető tábla jelzi a világhírű természetvédelmi terület határát. Ide látogatnak el szombaton a honismereti kerékpártúra résztvevői.

  

Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület a magyar földtani örökség gyöngyszeme.  A másfél évszázad tudományos vizsgálatainak, munkálatainak eredményeként 1986-ban létrehozott tanösvény 1995 óta hivatalosan is az összeurópai természeti örökség részét képezi, az Európa Tanács diplomával tüntette ki.

A fogadóépületnél kezdődő felvezető út mentén jelzőkövek utalnak az idő múlására, a kétmillió évenkénti jelentősebb eseményekre. Minden lépés 15 ezer évvel visz közelebb a tanösvény bejáratánál látható 24 millió éves, egykori sekélytengeri iszaphoz. A felvezető út jobb oldalát az idősorba illeszthető környékbeli kőzetekből kialakított szabadtéri kőzetpark övezi.

A tanösvény bejáratától balra, a kutató ház előtti domboldalból nátrium-hidrogén-karbonátos ivóvíz fakad. Alatta, 600 métert meghaladó mélységben húzódik a kristályos alaphegység átalakult, metamorf kőzettömege, melyen 100 millió évekkel fiatalabb, harmadkori törmelékes és agyagos tengeri üledékek nyugszanak. A természetvédelmi terület vízmosásainak aljában itt-ott már felszínre bukkan az a kékesszürke agyag, mely az egykori trópusi tenger fenekén 24 millió éve halmozódott fel. A kőzetlapokon csigák, kagylók héjtöredékei közt alkalmanként korall vázmaradványok is felismerhetők.

Másik nevezetessége a tanösvénynek a trópusi tenger partszegély övezetében felhalmozódott cápafogas réteg. A XX. század elején az ipolytarnóci vasútállomáson a helybéli gyerekek kövesült "madárnyelveket" gyűjtöttek, és azokat árulták. Ezek valójában cápafogak voltak. Koch Antal geológus professzor ipolytarnóci tanulmányai szerint 25 cápafaj népesítette be e területet elborító tengerágat.

A kezdeti part-eltolódások, az oda-vissza lejátszódott tengerelöntés végül is a tenger visszahúzódását eredményezte. A hegyképző erők hatására kiemelkedő szárazföldön rövid időn belül ősfolyamok indultak el. Az ősi klímát 25 °C átlaghőmérséklet jellemezte A Borókás patak az ősfolyó medrébe belemarva egy 20 millió éves fa, mára megkövesedett törzsét tárja fel.

Gyors betemetődés után, lassú átkovásodás konzerválhatta a besodródott törzset. A 42 méteres darab kerülete 8, átmérője 2,5 méter volt. A fatörzs átkovásodását a vulkáni rétegekből kioldódó kovasav okozta. A Borókás-árkot a XIX. század elején még kőhídként átívelő óriásfenyő tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek el. Ezidáig 63 méter került elő a fából, viszont a 63 méter, még mindig 75 centiméteres átmérővel végződik, tehát kell, hogy legyen a törzsnek folytatása - feltételezik a kutatók. Számítógépes modellkísérletek azt mutatják, hogy a fa - mely Ipolytarnócot világhírűvé tette - eredetileg 92-95 méter magas lehetett.

A folyóparti öntéstalaj méteres vastagságától a kivékonyodásig váltakozó őstalaj felületén, az ártéri rész ősvilági itató-gázlóhelyein, páratlan értékű ősélet nyomok maradtak hátra. A konglomerátumos réteg felett megjelenik a lábnyomos homokkő. Ezek a lábnyomok levezetnek az egykori vízpartra.

A lábnyomok folyamatosan változtak az időjárás és más állatok behatásai következtében mindaddig, míg egy természeti katasztrófa el nem törölte ezt az élőhelyet. 20 millió évvel ezelőtt történt egy hatalmas vulkánkitörés, melynek következtében a kődarabok maguk alá temették a növényeket és elüldözték innen az állatokat. Ez idáig 11 állatfaj közel 3 ezer lábnyomát sikerült azonosítani, de az ősorrszarvú, őz, szarvasfélék, ragadozók és madarak lábnyomai mellett hullámfodrok, pihenés- és csúszásnyomok, esőcseppek nyomai is az iszapba kövültek. Az Ipolytarnóci előfordulás a világ egyik leggazdagabb neogén lábnyomos lelőhelye!

 2007-ben a fogadóépület megújult, és kialakításra került benne egy 4D-s moziterem, melyben érdemes megnézni a látványos animációt. A megújult fogadóépület szimbolikus építészeti megoldásaival, újszerű megjelenésével önmagában is egyedi látványosságot kínál. Az épület közlekedő folyosója a terület hírét világgá röpítő 20 millió éves, gigantikus kövesedett fa belső üregét példázza.

Természetes dolog, hogy a famatuzsálem nyughelye befogadta az árván maradt, 8 millió éves bükkábrányi dédunokákat. A fogadóépület mellett, szabadtérben kerültek elhelyezésre a Bükkábrányból átmentett ősfenyők. A világszenzációt jelentő lelet-együttes 2008 második felében került végleges fedél. Az előzetes vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az ősfenyők a Taxodiaceae családhoz tartoznak, de valószínűleg nem mocsárciprusok (Taxodium distichum), hanem tengerparti mamutfenyők (Sequioa sempervirens) voltak.

A fogadóépület és a környékén kiépített pihenőhelyek képezik a tanösvény hálózat kiinduló- és végpontját, itt kezdődik a különleges időutazás.

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz