2017. július 25., kedd - Kristóf, Jakab
Cikkek közt...  Videók közt...  
54. Jókai Napok: fődíjas a pozsonyi DunArts Diákszínpad 2017. június 18., vasárnap 17:18 | Hírek.sk | Forrás: Hírek.sk, - miskó- | Fotó: -miskó-, Drozd Milan
KOMÁROM. A városi művelődési központban vasárnap megtartott díjkiosztó ünnepséggel ért véget az 54. Jókai Napok, a hazai magyar műkedvelő felnőtt és diákszínjátszók ötnapos országos fesztiválja. A fődíjat a két komáromi rendező, Matusek Attila és Zsidek Pál által irányított, pozsonyi DunArts Diákszínpad kapta. Az idén kiosztott 11 díjból 3-3 Pozsonyba és Jókára, 2-2 Rozsnyóra és Dunaszerdahelyre, 1 pedig Fülekre került.


A nyilvános záróünnepség elején a komáromi GIMISz Diákszínpad líria színpada a Csengel Mónika által rendezett Játék című zenés-dalos-irodalmi összeállítását mutatta be. Majd Aranyosi Zsolt egyetemista műsorvezető üdvözölte a vendégeket, köztük Rigó Konrádot - a kulturális minisztérium államtitkárát, Huszár Lászlót – a dunaszerdahelyi székhelyű Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet igazgatóját, Keszegh Bélát – Komárom alpolgármesterét, valamint a zsűritagokat, amatőr színjátszókat, illetve rendezőket és a további érdeklődőket.

Az öttagú zsűri (tagjai voltak: Naszlady Éva - budapesti színésznő és drámapedagógus, Varga Emese - a Komáromi Jókai Színház dramaturgja, Czajlik József - a kassai Thália Színház igazgató-rendezője, Hizsnyan Géza rimaszombati színházi szakember és Száz Pál pozsonyi író-publicista) nevében Hizsnyan Géza értékelte az idén látott produkciók színvonalát.

A tapasztalt színházi szakember sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy korunkra a szellemi-lelki értékek súlyos devalvációja jellemző. Mai, pénzcentrikus világunkban a kultúrával, művészettel foglalkozók perifériára szorulnak, mert az általuk teremtett értékek nem válthatók pénzre. Emiatt szerinte még jobban meg kell becsülnünk azokat, akik például a színházi előadásaikkal kellő érzékenységgel mutatnak rá az égető társadalmi problémákra, visszásságokra, illetve a körülöttünk uralkodó szociális értékrendi káoszra. “Örvenetes és tiszteletre méltó, mindenképpen folytatandó vállalkozás ez az esetleges hibák ellenére is. Ők olyan talán már ismert, de új elemeket tartalmazó mondanivalót közvetítenek, illetve olyan pillanatokkal és élményekkel gazdagítanak bennünket, amelyek által feltöltődve, lelkileg is megerősödve távozhatunk innen, Komáromból. Azok ugyanis mindnyájunknak segíthetnek beilleszkedni a világba, az adott társadalomba, illetve hozzásegíthetnek ahhoz, hogy könnyebben tudjuk elviselni a megpróbáltatásokkal teli életet ” – fogalmazott.

Hozzátette: a fiatalok megdöbbentő problémaismerete és érzékenysége mellett a felnőtt színjátszók azon szándékát is nagyra értékelte, hogy a nemes, tartalmas szórakoztatás jegyében az élet szépségeit is bemutatták, ekképp pozitív útravalóval felruházva a nézőket. Örömmel nyugtázta, hogy az idei fesztiválon 9 diákszínjátszó csoport mérettetett meg, ami az utánpótlás-biztosítást jelzi. Ellenben sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ez alkalommal mindössze 2 felnőtt csoport előadását tekinthettük meg, “de e csoportok legalább jó színvonalat produkáltak”. Rámutatott: a kultúra teljeskörű térvesztésének tulajdonítható be az a jelenség, hogy míg pár évtizeddel ezelőtt, a hajdani Szakszervezeti Házban tartott Jókai Napokon “ a díjkiosztó ünnepségen is a falakon csüngtek a jelenlevők”, az utóbbi években már inkább csak a fesztiválozók belterjes ünnepségévé vált a díjkiosztó, “pedig ezen üzeneteknek sok emberhez kellene eljutniuk…”.

Azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a zsűritagok bírálatait minden látott előadás esetében a segítő szándék vezérelte, hiszen jótanácsaik a csoportok továbblépését, fejlődését hivatottak előmozdítani. Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy talán éppen a tavalyi szakmai értékeléseiknek köszönhetően néhány markáns előrelépést is láttak. Végül a műkedvelő színházcsinálóknak azt tanácsolta, hogy merjenek bátran belevágni a minél nagyszerűbb, művészileg minél értékesebb produkciók létrehozásába. Olyan előadásokéba, amelyek lelki megtisztuláshoz – katarzishoz vezethetnek, s amelyekből a színészek, a rendezők és a nézők is erőt meríthetnek az életük további területein való mindennapi helytálláshoz.

Miután Keszegh Béla alpolgármester Varga Annával, a komáromi vmk igazgatójával és Hizsnyan Gézával együtt átadta a részvételért járó okleveleket, valamint a különféle díjakat (könyv-, tárgyi és pénzjutalmakat, illetve a karvai színjátszó táborba szóló meghívókat), Komárom alpolgármestere a jelenlevőknek megígérte, hogy a házigazda város a jövőben is lehetőségei szerint mindent megtesz e fesztivál megvalósulásáért, végül hivatalosan meghirdette a 2018-ban megrendezendő jubileumi 55. Jókai Napokat.

A díjkiosztó ünnepség után Matusek Attila, a fődíjas pozsonyi DunArts Diákszínpad legjobb rendezés díját is elnyert egyik komáromi rendezője portálunknak nyilatkozott fővárosi ténykedéséről.

“A komáromi egyetemista Zsidek Pali barátommal már az előző tanévben is azért pozsonyi színházcsinálással próbálkoztunk, mert a pozsonyi Duna utcai gimiből kértek fel bennünket rendezésre. Tudvalevő, hogy Komáromban folyamatosan 3 diákszínpad állandó rendezőkkel működik a Selye János Gimnáziumban, az Ipari Középiskolában és a Marianum Egyházi Iskolaközpontban. Ha valamelyik komáromi iskola igényt tartott volna a rendezői munkánkra, akkor itthoni felkérésnek is szívesen eleget tettünk volna. Pozsonyba a színházi szünnapomon, azaz minden hétfőn, időnként pedig csütörtökön is fel szoktunk utazni, pár komáromi színjátszót is magunkkal vittünk” – mondta el kérdéseink nyomán a kaposvári színművészeti tanulmányai befejezése után a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött komáromi színművész.

Az idei darabválasztásról elárulta, hogy idén kimondottan diákoknak való darabot kerestek, s a rendezőtársával közösen meghozott döntésük után a Szentivánéji álomra esett a választásuk. Úgy érzi, hogy végre beérett két év gyümölcse, hiszen 3 díjnak örülhetnek.

“Ez egy fiatalokról szóló, fiataloknak szánt darab, ami egyúttal a diákszínjátszásról is szól, ezért jól működött. A szakmai értékelések során a zsűritagok nagyon sok pozitív dolgot mondtak nekünk, s építő jellegű megjegyzéseik, tanácsaik segíthetik a jövőbeli fejlődésünket. A DunArts tagjainak zöme tavalyról megmaradt, a már leérettségizettek helyére pedig új emberek érkeztek. A most Ferenczy Anna-díjban részesült Póda Laci tavaly még nem dolgozott velünk, idén pedig mindjárt a legígéretesebb ifjú tehetségnek járó díjat vehette át, mi Palival pedig a legjobb rendezés díját is megkaptuk. Nagyon örülünk mindhárom díjnak, és ha igénylik a munkánkat, akkor a következő tanévben is szívesen dolgozunk majd a DunArts-szal. Megvárjuk, hogy kik lesznek azok a színjátszóink, akikre majd ősztől számíthatunk, és rájuk szabjuk az új ötleteinket. Nyáron pedig immár harmadízben készülök a karvai színjátszó táborba, ahol előzőleg asszisztensként működtem közre, majd mozgásórákat adtam, az idei feladatomat még nem tudatták velem a szervezők. A továbblépést segíti s egyúttal jó buli is ez a tábor, mindenkinek szívből ajánlom” – zárta tájékoztatását Matusek Attila.

Mielőtt olvasóink szemrevételeznék a díjazottak jegyzékét, még akad egy-két nézőkkel folytatott beszélgetéseimen alapuló észrevételem. Többen is felvetették, hogy talán érdemes lenne egy közönségdíjat is létrehozni, hiszen például ezen a fesztiválon olyan önfeledt, hosszas állótapsot, mint a füleki Apropó Kisszínpad, egyetlen további versenyző csoport sem kapott (ez már magában felért egy megérdemelt közönségdíjjal!). A Jókai Napok jövőjére vonatkozik az a Visszhang című fesztivállapban is megjelent véleményem, hogy miközben a legtöbb csoport már kamara jellegű produkciókkal indul ezen a versenyen, érdemes lenne egy jelenleginél tágasabb és kényelmesebb kamarateret kialakítani. Hiszen még a legnívósabb előadás sem élvezhető végigállva, zsibbadva, csak részben hallva-látva. A szervezőket jobbító szándék által vezérelve tehát arra kérem, hogy a következő Jókai Napokon az idősebb hozzátartozóknak, pedagógusoknak, újságíróknak (köztük időnként a terhes anyukáknak is) már ne kelljen rohanva, két emeleten át lépcsőket szelve, ádáz csatát vívniuk az ülőhelyekért a vágtázó nyájjá átvedlő diákokkal (kultúremberekkel?)…     

                                    Az 54. Jókai Napok díjazottjai

Fődíj: DunArts Diákszínpad - Pozsony (Szentivánéji álom)

Felnőtt nívódíj: Jókai Színjátszó Társulat – Jóka (Illatszertár)
 

Megosztott diák nívódíj: Apropó Kisszínpad - Fülek (A nagy füzet) és G.I.K.SZ.E.R. Diákszínpad – Rozsnyó (Winston)

A legjobb rendezés díja: Matusek Attila és Zsidek Pál – pozsonyi DunArts Diákszínpad (Szentivánéji álom)

Legjobb férfi alakítás díja: Farkas Zoltán (Asztalos az Illatszertárban, Jóka)

Legjobb női alakítás díja: Papp Viktória (Andi a Winstonban, Rozsnyó)

Ferenczy Anna-díj a legígéretesebb fiatal színész tehetségnek: Póda László (Rendező és Prológ a Szentivánéji álomban, Pozsony)
 

Különdíj a színpadi zenéért: Novus Ortus Diákszínpad – Dunaszerdahely (A tavasz ébredése)

Különdíj – férfi mellékszerep megformálásáért: Hobot János (Siposs az Illatszertárban, Jóka)

A zsűri különdíja a színházpedagógiai műhelymunkáért: (Ön)kontroll (Fókusz Diákszínpad, Dunaszerdahely)

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz