Zubovics Fedor, a feltaláló huszárkapitány
Zubovics Fedor huszárkapitányt sok más mellett a szárazföldi torpedó feltalálójaként tartják számon. Az ősi lengyel származású család sarja – Okolicsányi Szidónia és Hont vármegye táblabírájának, Zubovics Józsefnek a gyermekeként – 1846. október 29-én a mai Lévai járáshoz tartozó Felsőtúron született.
Zubovics a váci Kegyesrendi Gimnáziumban, majd a bécsi Teréziánumban tanult, hogy aztán 1866-ban a Habsburg Birodalom 9. számú Liechtenstein-huszárezredénél szolgáljon.
A kalváriai deákvár sokat tudna mesélni hőstetteiről; itt vívtuk hős csatáinkat, ágyúgolyó helyett a szegény svábok földjeiről csent krumpli és répával, kard helyett pedig kukuricza szárral. A vezér rendesen Zubovics volt” – idézi fel Szathmáry István Zubovics váci diákéveiből a róla szóló visszaemlékezést.
Harcolt az 1864-es porosz–osztrák–dán, majd az 1866-os porosz–osztrák háborúban, s 1867-ben Garibaldi oldalán Itáliában is fegyvert ragadott. Hadakozott Egyiptomban, Szudánban, Spanyolországban, Arábiában és a Balkánon is. 68 éves, amikor kitört az első világháború; címzetes honvéd századosként szolgálatba lépett a Monarchia seregében.
„Hát itt (a Fiume kávéházban – a szerk. megj.), a régi gavallérok és atléták tanyáján, ahol még épen, egészségesen, baj és gond nélkül éldegéltek a régi urak; reccsent föl egyszer Zubovics Fedor hangja. Ez a bizonyos szolgálaton kívüli huszárkapitány mindig úgy beszélt, mintha valakit meg akarna ölni. (…)
– írja Krúdy Gyula az Egy boldog korszak Budapest történetéből – Zubovics Fedor, aki Pesten is oroszlánokra vadászott című művében. A nagy író szerint „középmagas volt, de ama középmagasok közül, akik túllicitálják energiával, erővel, akarattal a toronymagasságú embereket is”.
Nem is lehetett másról beszélni, mint az ő dolgairól, mert minden más ember érdektelenné válott mellette. (…) Zubovics Fedort egyetlenegyszer sem lehetett rajtakapni, hogy nagyobbat mondott volna az igazságnál. Ő volt az a legendás férfiú, aki mindig igazat mondott, bár a legcsodálatosabb történetek hangzottak el szájáról. Ő volt az igazmondó magyar Háry János!” – folytatja Krúdy, aki a Zubovicshoz kötődő legendát is feleleveníti, mely szerint egyetlen ép csontja sem volt.
Életútjának egy-egy mozzanatát – Krúdyn kívül – a kor más kiváló írói is megörökítették, legyen szó többek között Gárdonyi Gézáról és Mikszáth Kálmánról.
Herczeg Ferenc, aki Zubovicsot – Toldi Miklós és Kinizsi Pál mellett – saját személyes hősének tekintette, így vallott róla: „Zubovics olyan embertípus képviselője volt, amely ma már teljesen kiveszett, de nem is tudna megélni a változott magyar légkörben. Abban találta életcélját, hogy »bravúrjaival« ámulatba és rémületbe ejtse felebarátait. A nyilvánosság megszállottja volt, közönség előtt elképesztő vakmerőségekre volt képes, kutyába sem vette életét. (…) Egyébként pedig, ha nem bódította el a dicsőség mákonya, kedves és jólelkű vén fiú volt.”
„Másnap (november 10-én – a szerk. megj.) tömérdek üdvözlő irat és sürgöny várt reá. Az angol királynőtől, az angol trónörököstől, különböző jockey-klubboktól. (…) Híres sportsmanek diszlakomát rendeztek tiszteletére, mely rendkívül fényesen ütött ki, egyszóval ő volt az idény hőse, ő volt a legfelkapottabb, legtöbbet emlegetett egyénisége Parisnak, s az ő nevével kapcsolatban természetesen Magyarország is, és annak honvédserege, melynek ily kitűnő lovasai vannak” – olvasható a Vasárnapi Ujság egyik 1874-es számában.
Ezt az eszközt a Kárpátokban visszavonuló székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred 1915 márciusában kiemelkedő hatékonysággal használta fel az orosz seregek ellenében. A szárazföldi torpedót az osztrák–magyar hadseregen kívül Svájc, Svédország, Dánia, Kína és Szerbia is megvásárolta.
„…a hadügyminiszter a fontos tanácskozásokat is abbahagyja, amikor meghallja, hogy Zubovics odakint az előszobában káromkodik. Mert nem nagyon tett lakatot a szájára ez a katonatiszt még akkor sem, ha fölötteseivel tárgyalt. Fékezhetetlen, kemény természete, meg nem alkuvó bátorsága, szilaj szenvedélyessége akkor is kitört belőle, amikor a monarchia legmagasabb rangú katonáival állott szemközt” – írja róla Krúdy.
Megjelent a Magyar7 2021/50. számában.
