„Csak az a baj, hogy ilyen rövid…”
Kerületi „leosztásban” utolsóként a Csallóköz iskolásait örvendezteti meg a tavaszi szünet a jövő héttől kezdődően. Amikor magára az iskolai szünidőre gondolunk, szinte biztosan a nyári szünet ugrik be elsőként, nem is igazán cikkeznek másról, ha azonban mégis, akkor a közlés tartalma rendszerint egy számoktól, dátumoktól hemzsegő száraz adathalmaz.
Az iskolai tanításba mindig is beiktatódtak olyan szünetek, amelyek hagyták fellélegezi, pihenni egy kicsit nemcsak a gyereksereget, hanem a pedagógusokat is. „Csak az a baj, hogy ilyen rövid…” – hallottam gyakorta a gyerekektől, amikor még magam is tanítottam. Persze ha most visszagondolok, én is mondtam hasonlót annak idején, bár mostanság, szülői fejjel meg mintha túl hosszú lenne mindegyik...
Hogy mióta vannak ilyen-olyan ideig tartó tavaszi és őszi szünetek az iskolában, az már a köd homályába vész, a nyári szünidő ideje mindenesetre nagyon tarka képet mutat a világban, már ami a szünidő hosszát illeti.
Van, ahol csak hat hét a vakáció (Németországban, Hollandiában, Dániában, Angliában stb.), de a balti országokban vagy Olaszországban ennek a duplája, sőt 13 hét is lehet. A déli féltekén természetesen más hónapok jönnek számításba, de pl. Japánban csak 1 hónapig tart a szünet.
Maga a vakáció kifejezés sem pontosan azt jelenti, amit mi értünk alatta, illetve azt a felhőtlen mögöttes tartalmat, amit a gyerekek. A latin szó eredetileg ugyanis valaminek a hiányát jelenti. Ez esetben a tanítás hiányát. A gyerekeknek azonban úgyis az a lényeg, hogy ebben az időszakban nincs, nem lesz egy darabig tanítás.
Az oktatást, közoktatást és a velük járó szüneteket Mária Terézia rendelte el, vezette be.
1777-ben kiadott egy rendeletet, amely központosította az oktatást. Akkor a nyári szünetet szeptemberre és októberre időzítették. A közoktatás bevezetésének vonatkozásában az iskolai szünet első magyar írásos említése 1787-ből való. Mária Terézia fia, II. József később változtatott anyja elképzelésein és elrendelte, bevezettette a nyár eleji iskolai szünetet. Ha az ember belegondol, magától is rájön, mi lehetett ennek a magyarázata, vagy oka.
Az a tény, hogy abban az időben a gyerekeket is keményen befogták az otthoni munkába, s amíg az aratás le nem zajlott, nem járhattak iskolába, mert kellettek a földeken.
Az ilyen gyerekmunkára még a 20. század elején is szükség volt. Varga László könyvében olvastam, hogy pl. a nagymegyeri zárdaiskolába járó, a 12. életévüket betöltött szegény sorban élő gyerekeket, ha kellett, hivatalilag mentették fel az iskolalátogatás kötelezettsége alól, mert szüleik rá voltak utalva a munkájukra.
De kanyarodjunk vissza Mária Terézia korába. Akkor a gyerekek télen jártak iskolába, késő ősztől kora tavaszig, amikor nem volt munka a földeken. A tanév sem volt mindenhol egyforma hosszú, nem egységesítették az időpontokat, tankerületenként változott. Általában 8 hónapig jártak a gyerekek iskolába vidéken, városokban egy hónappal többet. II. József idejében először 4 év, majd 6 év volt a tankötelezettség hossza. 6 és 12 év között a gyerekeknek az iskolában volt a helyük. Persze ebbe mindig beleszólt az élet, a valóság, amit manapság gyakorta figyelmen hagynak a politikusok, aztán meg ott a baj...
Azzal kapcsolatban nagyon kevés adatot találtam, hogy a nyári szüneten, a vakáción kívüli iskolai szünetek az eltelt évtizedekben hogyan alakultak, de az én iskolás koromban már a tavaszi és az őszi szünetek léteztek, korábban országosan egységes időpontban.
Az 1980-as években azonban a tavaszi szünetek időpontját már kerületenként szabták meg, ennek nyilvánvalóan gazdasági okai voltak, hisz a szülők nagy része szabadságot volt kénytelen kivenni,
ráadásul akkor még nem igen lehetett külföldre utazgatni, és országon belül kevésnek bizonyultak a rekreációs helyek kapacitásai, meg nyilván a közlekedésben is gondok mutatkoztak. Arra azonban már nem gondoltak (és ma sem gondolnak, mivel manapság is a kerületenkénti beosztási „rendszer” van érvényben), hogy rokonok, ismerősök, vagy a gyerkőcök barátai élhetnek a kerületen kívül is, és az egységes szünet híján logisztikailag nagyon nehéz velük összehozni egy több napos találkozót a nyári szüneten kívül. Sajnos én is így jártam annak idején, mert a pelsőci rokonainkhoz csak nyáron mehettünk, pedig szívesen betoppantam volna hozzájuk más évszakokban, már csak a gyönyörű táj miatt is. Így a mai napig alig láttam a gömöri tájat és az ottani természetet „nyáron kívüli állapotában”...
Reméljük, a kerületileg utolsóként sorra kerülő tavaszi iskolai szünet mindenkinek szép időt hoz, napfényeset, hogy örömüket leljék a szabadidő adta elfoglaltságokban kint a szabad levegőn is. Én még átéltem a „szénszünetet” is, amikor egyszerűen nem volt mivel fűteni az iskolákban. Mostanság „soron kívül” már csak a kiterjedt influenzajárványok idején szünetel olykor a tanítás, meg ugye volt egy koronavírus is, ami remélem sose tér vissza egykori formájában. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy mi sem sírtunk, ha egy darabig nem kellett iskolába menni. Nem csak a tanulás miatt. A pozsonyi magyar iskolába járó gyerekek zöme a várost körülölelő lakótelepekről járt be a város központjában lévő iskolába, legtöbbször tömött buszokon, zsúfolt villamosokon, amelyek percenként megálltak egy-egy megállóban. Sokunknak bizony időrabló volt az iskolába utazás. Szóval ez sem hiányzott.
A mai lurkók is örülnek a szüneteknek, a szünidőnek, a falun élők is, akiknek az iskola csak egy lépés.
És a szülők? Ők is örülnek? Amennyiben „kéznél” van a nagymama, nagyapa, igen. A gyerekeknek sem árt napjában hosszabb időt eltölteni náluk. Persze vannak szülők, akik már jó előre készülnek arra, hogy elutaznak valahová, nyilván pénztárcától, szabadságtól függően. A választék e vonatkozásban ma már nagy, de helyben is akadnak lehetőségek a kikapcsolódásra.
