2017. október 17., kedd - Hedvig
Cikkek közt...  Videók közt...  
Elhunyt Papp Sándor újságíró 2017. október 13., péntek 8:05 | Hirek.sk  | Forrás: Hirek.sk, Molnár Judit
POZSONY. Hatvanegy éves korában, hosszú súlyos betegség után október 12-én, csütörtökön este elhunyt Papp Sándor újságíró, a Pátria Rádió korábbi főszerkesztője, az állami hírügynökség volt munkatársa. Újságíró kollégánk neve egybeforrt a szlovákiai magyar rádiózással, hiszen tevékenységével több mint három évtizeden át határozta meg a Szlovák Rádió magyar adásának mindennapjait. Temetése október 16-án, hétfőn délután, 14.00 órakor lesz a pozsonypüspöki temetőben.

Papp Sándor 1955. november 2-án Érsekújvárban született. A gyermekkorát Párkányban töltötte. 1976-ban a pozsonyi konzervatóriumban érettségizett.  1987 és 1991 között a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán levelező tagozaton végezte el az újságírói szakot. Később ugyanitt doktorált a szlovákiai magyar rádiózás történetéből.

Papp Sándor 1975. június 1-jén került az akkori Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségébe. Pályafutását zenei szerkesztőként kezdte, sokáig a néprajzi műsor szerkesztője volt, majd a Vasárnapi randevú és a Fiatalok stúdiója című műsorok meghatározó hangja lett szerkesztő-műsorvezetőként. Később szerkesztőségi titkár lett. 1992 májusától 2006 júliusáig volt a magyar adás, a későbbi Pátria Rádió főszerkesztője. A Szlovák Rádió után rövid ideig az Ifjú Szívek igazgatói posztját töltötte be, majd a közszolgálati televízióban igazgatói tanácsadóként dolgozott. 2009-től a szlovák állami hírügynökség, a TASR munkatársa volt. Idén májusban vonult nyugdíjba. Két hét múlva töltötte volna be 62. életévét.

Leírni is nehéz, hogy az újságíró szakma ismét megfogyatkozott, ismét kevesebben lettünk.

Papp Sándor több mint három évtizeden át dolgozott a rádió magyar szerkesztőségében. Végigjárta a ranglétrát, ismerte a rádiós szakma minden oldalát. A rádió az élete volt. Majd másfél évtizedig – a legnehezebb időkben is – főszerkesztője volt a magyar adásnak. Hajtómotorja volt a rendszerváltás utáni években a rádiózás újjáformálásának, az élő műsorok, az élő adás megteremtésének. Mindig csak egy cél vezérelte, jó rádiót csinálni! És ebből nem engedett. Elszánt volt és konok, s végtelenül kitartó. Amit eltervezett, véghez vitte, tűzön-vízen át. Ellenszélben is. Dacolva az ellenakarattal is.

Bennünket, a munkatársait már csak az idő ajándékozott meg a felismeréssel, hogy a szilaj tempót, amit diktált, nem a „csakazértis” és nem a szembenállás táplálta, hanem az alkotó, a teremtő erő. A hite, hogy mindig lehet jobban s jobbat csinálni.

Szenvedéllyel élte az életet és ugyanolyan szenvedélyesen szerette a munkáját, s ezen az sem változtatott, hogy a sors váltásra kényszerítette. Az újabb feladatok megtalálták, de a rádiózás iránti odaadása nem múlt el. Élete végéig rádiós volt.

Sándor egyik legfőbb adottsága szervezői készsége volt. Még rádiósként kötelezte el magát a népművészeti műsorok mellett, évekig aktív résztvevője volt a különböző országos rendezvények szervezésének. Erről a későbbiekben sem mondott le. Teljes odaadással és elkötelezettséggel tette e téren is a dolgát. Nevével egybeforrt a Tavaszi szél vizet áraszt… népdal és népzenei verseny, melyet kétévente hívott életre, ezzel is gazdagítva az országos fórumok palettáját.

Sándor egészsége az utóbbi hónapokban láthatóan megtört. Ennek ellenére nehéz volt elhinni, s még nehezebb volt elfogadni, hogy beteg, hiszen tele volt tervekkel. Élete szenvedélyét, a rádiózást még ekkor sem engedte el, az évtizedek alatt felgyűlt dokumentumokat akarta könyvvé rendezni. Visszaemlékezése fontos adaléka lett volna ugyancsak hiányos sajtótörténetünknek.

A tervek már csak torzók. Emlékirat helyett marad az emlékezés. Nekünk, a barátainak, kollégáinak. A sok jövő időben együtt megfogalmazott mondatunk múlt idővé foszlik. Miénk a fájó jelen, a keserű szembesülés az elfogadás kényszerével, hogy szűk baráti asztaltársaságunk alig egy év után ismét megfogyatkozott. Az egykori rádiós történetek mesélője örökre elhallgatott.

Drága Sanyi!

A történeteidet – ígérem – mi meséljük tovább, a terveidet mi szőjük tovább…

Emlékedet örökre megőrizzük.

Nyugodj békében!

Barátaid és volt kollégáid nevében: Molnár Judit

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz