2018. február 22., csütörtök - Gerzson
Cikkek közt...  Videók közt...  
Az Istennek tetsző böjt 2011. április 06., szerda 0:33 | Palcsó Attila, ref. lelkipásztor  | Forrás: hírek.sk
HETÉNY. „Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Máté evangéliuma 4,1-4)

Jézus negyven napos böjttel készült a messiási küldetés beteljesítésére. Számunkra, a húsvét előtti böjti időszakban, itt van a lehetőség, hogy Jézussal együtt, lélekben böjtölve, közelebb kerüljünk Hozzá. Az Igék ebben segítséget nyújtanak. Láthatjuk, hogy mit érzett, hogyan gondolkodott és mik voltak számára a legfontosabbak akkor, amikor elindult a Golgotára vezető úton. Isten Fiaként, de földi testben, hogyan járta végig ezt az utat? Érdemes erre odafigyelnünk, hogy ebből a saját életünkre nézve vezetést és útmutatást kapjunk.

Mi is az igazi böjt? Hogyan böjtöljünk? Kell-e böjtölnünk egyáltalán és mi ennek a jelentősége? Ezek azok a kérdések, amelyek foglalkoztatnak bennünket ebben az időszakban. Rögtön az elején megállapíthatjuk: ahogy Jézus maga is böjtölt - ezt az Igében halljuk, - követőinek is böjtölniük kell. Keresztelő János tanítványainak kérdésére, hogy Jézus tanítványai miért nem böjtölnek, Jézus ezt válaszolja: „jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt. 9,15)

A kérdés tehát nem az, hogy kell-e böjtölni, hanem az, hogy mi az Istennek tetsző böjt, amiben Ő gyönyörködik, amelyik Neki kedves. A böjtölés mikéntje, gyakorlati megélése az, ami igazán fontos, amit nem lehet általánosítani, mert ez személyre szabott, hogy kinek-kinek milyen legyen a böjtje, amiben az Úr kedvét leli.

Ebben a személyre szabott böjtben nem a külső aszkézis az elsőrendű, amikor megsanyargatom a testemet, hanem elsősorban a belső, lelki dolog az, amiben böjtölnöm kell. Ez lehet egy személyiségbeli tulajdonság, amelyben változásra, önmegtartóztatásra, böjtre van - lenne szükségem, az őszinte bűnbánat, vétkeimnek, bűneimnek a számbavétele, az ezekkel való teljes szakítás és az ezektől mentes, új élethez való erőgyűjtés. Ennek a kifejezése lehet a külsőség, a visszafogottság és az önmegtartóztató életvitel ebben az időszakban.

Viszont több imádság, több igehallgatás, több templomi gyülekezeti közösség, ahol egymás hite által épülhetünk, ez a fajta böjt reménység szerint, valóban elnyerheti Istennek tetszését. Ahogy Jézus ezekben az Igékben mondja: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Vizsgáljuk meg a böjt külső és belső dolgait és ezeknek az Igének hallatán ki-ki eldöntheti, hogy számára milyen böjt lenne a megfelelő, amelyikben Isten is gyönyörködik.

A bűneset óta a test és a lélek közötti harmónia teljesen felborult és a test túlértékelése került előtérbe. A test egyre inkább követelőző lett a lélekkel szemben, amelytől egyre inkább eltávolodott az ember. Erről jelenti ki Isten, hogy vissza fog térni a porba, mert porból vétetett. De az ember többre lett teremtve, ezért állandó szükségszerűség, hogy az anyagi világon túl a lelkiekhez ragaszkodjunk inkább, amelyet Isten Lelke ismertet meg velünk: a szeretethez, a jóhoz és hit által Istenhez, akitől eltávolodtunk. Ezt a felülről való újjászületésben kaphatjuk meg, és ebben a felülről való újjászületésben segíthet nekünk a böjt, ami visszavezethet bennünket a lelki és az Istennel kapcsolatos dolgok irányába és megvéd bennünket az anyagi világ túlértékelésének csapdájától. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy helyesen, Istennek tetszően böjtöljünk.

Jézus a pusztában, az éhségtől teljesen elcsigázva találja magát szemben az ördöggel, aki megkísérti őt. Az Ige ezen a helyen testközelbe hozza számunkra a gonoszt, a kísértőt, valamint a földi szenvedést és a nélkülözést, mely végigkísér bennünket életünk folyamán. Láthatjuk, hogy Jézus földi életét is jellemezték ezek az érzések. Nem volt idegen számára a földi léttel járó kín és szenvedés, amely a Golgotán éri el tetőfokát.

Mi is olyan sokszor éhezünk valamilyen földi dologra, és most ne kifejezetten csak az ételre gondoljunk, hanem valami olyan dologra, amelyik annyira hiányzik az életünkből, legyen az anyagi vagy lelki természetű. Amire azt mondanánk, hogy most azonnal akarom, és úgy hiányzik az életemből, mint egy falat kenyér. Mit kezdünk ezzel? Azonnal habzsolva és mindenen keresztülgázolva töröm magam, hogy ezt elérjem? Vagy egy kicsit másképpen állok ehhez hozzá?

Jézus alázatra tanít bennünket. Ő igazán mindent megkaphatott volna, hiszen Isten Fiaként, aki „nélkül semmi sem lett, ami létrejött” (Jn 1,3) aki „előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn” (Kol. 1,17), elérhette volna, hogy valóban mindene meglegyen. Mi egy falat kenyér egy királynak, egy úrnak, csak int, és már hozzák is! Ő viszont nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért!

( A szerző hetényi református lelkész)




Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz