2016. június 30., csütörtök - Pál
Cikkek közt...  Videók közt...  
Jozef Banᚠnyílt levélben fordult Angela Merkelhez 2016. január 06., szerda 17:12 | Hirek.sk  | Forrás: svetkolemnas.info
POZSONY. Jozef Banáš, a legtöbbet fordított szlovák író, volt politikus és diplomata nyílt levelet írt Angela Merkel német kancellárnak. A ma Európa legbefolyásosabb politikusaként számontartott kancellár volt az, aki még 2011-ben levelet írt Banášnak, és köszönetet mondott neki A lelkesedés zónája című regényéért. Mára nagyon sok minden megváltozott, és most Banᚠírt levelet Angela Merkelnek.

Valójában nem köszönetről van szó, hanem az író olyan gondolatairól, egy sor olyan kérdésről, amelyek a szlovákok és az európaiak többségét is foglalkoztatják, és ez indokolja ezeket a kérdéseket feltenni Angela Merkelnek. Az alábbiakban Jozef Banáš levelét kivonatos formában közöljük.

Kedves Angela Merkel szövetségi kancellár asszony, a karácsonyi időszak a lélek elcsendesülésének és a dolgok átgondolásának az ideje. Jelenleg az unokámmal játszom, és azon gondolkodom, hol lesz a kislány 5-10 év múlva. Milyen Európában fog élni? Ha Európa jövőjéről gondolkodunk, nem tehetjük meg, hogy ne gondoljunk Önre. Ön a legerősebb európai személyiség, akinek nagymértékben a kezében van unokám jövője is. Arra, hogy megszólítsam Önt, a CDU ülésén való fellépése inspirált. Személyesen nem ismerjük egymást, én Jozef Banáš vagyok, az a szlovák író, akinek Ön 2011 májusában levélben köszönte meg A lelkesedés zónája (Jubelzone) című regényét. Az Ön levele őszintén boldoggá tett, és értékes ereklyeként őrzöm. A lelkesedés zónája egy német fiatalember, Thomas és szlovák barátja, Jozef története. Thomas és én ma is barátok vagyunk, bár barátságunk 37 évre megszakadt. Az a vasfüggöny szakította meg barátságunkat, amelyet Csehszlovákia szovjet megszállása után húztak le. Nem kívánt hadseregek szálltak meg bennünket, amelyek a mi és az Önök országában is a polgárok akarata ellenére voltak jelen.

Ma az én országomban nincsenek idegen hadseregek. Az Ön országában még csaknem 60.000 idegen katona tartózkodik. Jelenlétük okát értettem abban az időben, amikor a volt Német Demokratikus Köztársaságban a szovjet katonák a Varsói Szerződés részeként voltak jelen. Ma nem létezik a Varsói Szerződés, de az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia katonái továbbra is Németországban tartózkodnak. Miért? Úgy gondolom, Ön ismeri lord Baron Ismaynak, az első NATO-főtitkárnak a szavait, amelyekkel az idegen katonák németországi jelenlétét indokolta: „To keep Americans in, the Russians out and the Germans down.“ (Az amerikaiakat bent tartani, az oroszokat kint és a németeket lent). Ma az oroszok kint vannak, és így logikusan csak két oka marad az idegen katonák németországi jelenlétének, „az amerikaiakat bent tartani, és a németeket lent“. (...)

Kedves Angela, félni kezdek, hogy Thomast és engem újra elválaszt egymástól az új vasfüggöny, amelynek építésébe Ön vezeti politikájával az európai országokat. A kommunizmus bukása után – ahogy Önnek is – olyan érzésem volt, hogy új, kerítések nélküli Európát kezdünk építeni. Ön viszont kerítések építésére kényszerít bennünket, mert olyan szerencsétleneket akar ránk erőltetni, akik elhagyják otthonukat. Ön kvóták által akarja ránk erőltetni a menekülteket. Meg tudja mondani, hogyan akarja ezt csinálni? Koncentrációs táborokat kellene építenünk, amelyekben ezeket az embereket akaratuk ellenére tartani fogjuk? Ön önként ott maradna-e egy olyan országban, ahol jóval kisebb szociális támogatást kapna, mint Németországban? Ön attól a szlovák nyugdíjastól, aki télen arról dönt, háromszáz euróért fát vegyen-e, vagy menjen el fájós fogai miatt a fogorvoshoz, azt akarja, hogy olyan menekültekről gondoskodjék, akik márkás ruhákban és hitelkártyákkal érkeznek hozzánk? Szerintem ez óriási hazugság. Ön ilyen óriási hazugságra kényszerít bennünket! És mi azt kérdezzük, miért kellene a szlovákoknak, cseheknek, lengyeleknek, magyaroknak, románoknak vagy a bolgároknak szolidárisaknak lenniük az angolokkal, franciákkal, portugálokkal, spanyolokkal, olaszokkal, belgákkal, amerikaiakkal, hollandokkal vagy akár a németekkel, akik kirabolták és nagy mértékben még ma is rabolják a gyarmatokat (ha ma már nem is így nevezik azokat), és a szerencsétlen afrikaiak vagy az ázsiaiak jönnek visszakérni a tőlük ellopott dolgokat? Miért kellene nekünk, akik nem raboltunk, szolidárisaknak lennünk azokkal szemben, akiket az Önök háborúi kergetnek ki az otthonaikból? Brüsszel arroganciája kezd az idegeinkre menni, ahogy valamikor régen  Moszkva arroganciája ment az idegeinkre. (...)

Arra is szeretném emlékeztetni, hogy Németország sokáig tétovázott, míg megengedte a szlovák állampolgároknak, hogy szabadon éljenek és dolgozzanak Németországban. Ezzel szemben a szíriai és az iraki fiatalokat meg is hívták magukhoz. Most, amikor a menekültek az Önök fejére nőnek, Önök szolidaritást kérnek tőlünk. A nemrég megtartott CDU-ülésen Ön ünnepélyesen kijelentette: „Meg tudjuk csinálni!“ Érdekelne, vajon tudja-e Ön egyáltalán, MIT akar megcsinálni, ha azt sem tudja, mennyi menekült van Európában és Németországban, és még hányan készülnek ide? (...)

(...) Hogyan akarja Ön azt , hogy mi, akiket Önök sértegetnek, támogassuk Önöket, és a német külügyminiszter szerint büntetni akarnak bennünket. Sőt Önöknek nem tetszenek azok a kormányok, amelyeket az emberek szabad választások során választottak. Rossz érzésem van, hogy Kijev után Varsóban készül az új Majdan. Ha esetleg Ön valamit tud erről, mondja meg azoknak, akik a lengyel Majdant készítik elő, hogy vigyázzanak, és ne árulják el magukat ugyanazokkal a kis piros kártyákkal, amilyenek azoknak a tüntetőknek is voltak, akik tavaly Prágában Zeman köztársasági elnök ellen tüntettek…

(...) Próbálja meg legközelebbi találkozásukkor megkérdezni barátját, Barack Obamát és leginkább az ő elődjeit, hogy nem tudnak-e valamit azokról, akik célzatosan keltenek gyűlöletet és káoszt. És félelmet, amelynek köszönhetően újra alaposabban ellenőrizhetnek és manipulálhatnak bennünket. (...) Nagy nemzet az Önöké, akik Gutenberget, Luthert, Bachot, Kantot, Goethét, Schillert, Beethovent, Schopenhauert, Wagnert, Siemenst, Marxot, Nietzschet, Planckot, Mannt, Einsteint és több tucat és több száz további nagyszerű embert adtak az emberiségnek. Önök adták a világnak Hitlert is, akiket Önöknek, németeknek egyfolytában a szemükre vetnek. Bűntudatot keltenek Önökben, „Schuldgefühl“, ezzel zsarolják Önöket. Mindenekelőtt azok zsarolják Önöket, akik a már említett háborúkat és több más háborút is kirobbantottak, amelyekben több ember meghalt, mint ahányat Hitler katonái megöltek. Félek, hogy valahol itt, ebben az elátkozott bűntudatban kell keresni az Önök szolgai magatartását. A zsarolás nekem megmagyarázza, miért fogadja tárt karokkal a német kancellár a fiatal és erős szíriaiakat, akik ahelyett, hogy saját országukban ragadnának fegyvert a rossz ellen, Önökhöz menekülnek, és Önök a szírek helyett németeket küldenek Szíriába a rossz elleni harcba. (...)

Mivel Önt rendkívül intelligens hölgynek tartom, az Ön cselekedeteinek más okai kell, hogy legyenek. Azokat sajnos sem Öntől, természetesen sem az Önök médiájából nem tudjuk meg. Tudom, Ön személy szerint megért bennünket, mivel – hozzám hasonlóan  – titokban az NDK több millió polgárával együtt figyelte a nyugati sajtót (1983-1988 között az NDK-ban éltem), és ez  nem tetszett a kommunista hatalom képviselőinek. Ma a helyzet kezd megismétlődni, és mi, szlovákok, azokkal a németekkel együtt, akiknek a többségi sajtó még nem mosta ki az agyukat, újra az igazságot keressük. Sajnos nem a Deutsche Welle, a ZDF, a ARD vagy RTVS adókon keresztül, amelyek a kommunizmus idején a szólásszabadságot jelentették számunkra, hanem az alternatív infomációforrásokban. Egyszerűen nem hiszünk az Önök forrásainak. Az a rossz érzésem támadt, hogy ez Önöknek sem tetszik. (...) Úgy tűnik, hogy Németországban sem igazán sikerül Önöknek hatást gyakorolni az állampolgárokra. A Der Spiegel hetilap nemrég arról tájékoztatott, hogy a németek nagy része „elhatárolódott a demokratikus konszenzustól”, nem tudnak kit választani, a bevezetett politikai pártokat ignorálják, és a többségi sajtó már nem is nézik. Ide jutottak a német, de a szlovák politikusok és újságírók is a képmutatásuk miatt.

Kedves Angela asszony, Ön az én kancellárom is! Ön olyan politikus, akinek megvan az esélye, hogy olyan legyen, mint Charles de Gaulle vagy Konrád Adenauer volt. Ők elszánt és nagy politikusok voltak. A politikus nagyságát egyebeken kívül az is adja, hogy korábban fellép az erőszak ellen, mintsem a vesztőhelyre vinnék. Az Önök országával bukik el vagy ragyog Európa. Amikor 1990-ben Bécsben az Ön nagy elődjével, Willy Brandttal tárgyaltam a múlttal való megbékélés témájáról, azt mondta: „Mindenkinek aszerint ismerhető meg a múltja, ahogyan ma viselkedik.” Nagy igazságot mondott ki. Nem tudom, Önnek milyen a múltja, de el tudom képzelni, hogy milyen nagyszerű jövője lehet, ha Ön és a németek megszabadulnak a bűntudattól. (...) Menjen el, kérem, Halbe Teupitzbe – ahol több mint 50.000 fiatal orosz és német nyugszik, akik 1945-ben Berlin ostromakor vesztették életüket. Menjen el oda Obamával és Putyinnal, üljenek le a halottak sírjára, és ne beszélgessenek egymással! Csak hallgassanak! Ha a nyomorultak igazságtalansága felett könnyet ejtenek, a mi énekünk, a becsapottak és megalázottak éneke dicsőséggel zeng majd. (...) - fogalmaz a levele  végén Jozef Banáš. A nyílt levél máris nagy sajtónyilvánosságot kapott, és nagy visszhangot váltott ki. Egyelőre még nem tudni, vajon reagál-e, és ha igen, miképp reagál majd a német kancellár. Jozef Banáš azt ígérte, tájékoztatni fogja a közvéleményt, ha választ kap levelére.

Fotógaléria
Megosztás:
Add a Startlaphoz